Rejtély Benningtonban / 2.rész
2020. június 03. írta: Csiribusz

Rejtély Benningtonban / 2.rész

Az elveszett lány

el05.jpg

Bennington egy apró település az amerikai Vermont állam délnyugati csücskében. Az 1940-es években még ennél is kisebb volt, de mindennek ellenére már akkor is otthont adott a Bennington Főiskolának. Ennek az intézménynek volt másodéves hallgatója a tizennyolc éves Paula Welden, egy ismert építészmérnök, William Archibald Welden gyermeke, négy leánytestvér közül a legidősebb. 1945-ben fejezte be középiskolai tanulmányait, és a főiskolán művészeti szakra járt. Időközben azonban csalódott a művészeti oktatásban, így erősen fontolgatta, hogy szakot vált, egyébként is, nagyon kezdte érdekelni a botanika.

1946 őszén, hálaadás közeledtével a legtöbb diák elhagyta a kollégiumot, de Paula úgy döntött, ezúttal nem utazik haza. 1946. december 1-jén a főiskolai ebédlőből felérve a szobájába, beszélgetett egy kicsit szobatársnőjével, Elizabeth Johnsonnal, majd azt mondta neki, elmegy egy hosszabb sétára. Elizabeth visszaemlékezéséből tudható, hogy aznap Paula piros kabátot vett fel, melynek szőrme gallérja volt, hozzá kék farmernadrágot és könnyű lábbelit húzott. Elizabeth szerint délután ¾3 környékén távozott.

el01.jpg

/Paula, nem sokkal eltűnése előtt/

Azon a napon nem esett ugyan a hó, de rendkívül hideg volt. Paula ruházata napközben talán elegendőnek bizonyult, estére azonban biztosan nem, ugyanis éjszaka fagypont alá süllyedt a hőmérséklet. Ezért egészen biztos, hogy nem tervezte hosszúra a távollétét.

Az est beálltával, Paula nem tért vissza. Elizabeth azt hitte, talán visszafelé jövet bement a könyvtárba. Ám amikor reggelre sem érkezett vissza, Elizabeth aggódni kezdett és jelentette a lány eltűnését a főiskola adminisztrációján. A keresést azonnal megkezdték, először csak a kampusz területén. Felhívták a lány szüleit is, hátha Paula hazament. Az anya kétségbeesett, az apa azonnal Benningtonba indult.

el02.jpg

/az újságok sokat foglalkoztak Paula ügyével/

Amikor világossá vált, hogy Paula nem a kampuszról tűnhetett el, a főiskolát napokra bezárták, és a diákok segítségével megkezdték az erdő átfésülését. Először mindenki úgy vélte, eltévedhetett az erdőben. Több száz önkéntes, tűzoltó, családtag csatlakozott a keresőkhöz, hogy megtalálják az elveszett lányt, de sehol nem lelték még a nyomát sem.

Megkezdődött a kérdezősködés, ki látta utoljára Paulát, és hol. Akkoriban állt a főiskola bejáratával szemben egy benzinkút, s az ott dolgozó Danny Fager aznap délután jól látta, amint a piros kabátos leány felfut egy kavicsos akna oldalán – amely az iskolabejárattól nem messze volt –, majd lefut róla. Utána nem látta többé. Később ezt a kavicsos aknát is átkutatták, hátha Paulát az nyelte el, de nem találták meg.

A woodfordi Louis Knapp helyi vállalkozó azt állította, három óra tájban vett fel egy lányt az A67-es főút mentén, közvetlenül a főiskolához vezető útnál. A lány leírása egyezett az Elizabeth Johnson által megadott adatokkal. Azt mondta, Paulát egészen a 9-es útig vitte, ahol kiszállt, és gyalogosan ment tovább a Long Trail (Hosszú ösvény) nevű erdei út irányába. Erről az ösvényről tudni kell, hogy valóban rendkívül hosszú, mérföldeken át lehet barangolni rajta. Az út a Green Mountain National Forest rengetegén visz keresztül, amely egy óriási, sűrű vadon.

A következő megfigyelés ¾ órával későbbről származik. Bickford Hollow-ban több lakos is látta, amint az erdő irányába fordul. Többek között Ernie Whitman, aki figyelmeztette, hogy ha a hegyekbe megy, az öltözéke kevés lesz. Paula ennek ellenére továbbment. Többé senki nem látta.

Az édesapa, aki mérnöki munkája révén ismert egy-két befolyásosabb embert, megkérte a New York-i és connecticuti rendőri szerveket, segítsenek kideríteni, mi történt a lányával, mert akkoriban Vermontnak nem volt állami, rendőri állománya. Így a lány keresésére indított akció is szervezetlen, átgondolatlan volt, nem beszélve az erőforrások hiányáról. Pénzjutalmat is ígértek a nyomra vezetőnek, összesen ötezer dollárt.

Erőfeszítéseik sajnos hiábavalónak bizonyultak, mert hiába segítettek más államok rendőrei, értékes napok teltek el Paula eltűnése óta, a nyomok elvesztek, megsemmisültek. Közben Massachusettsből jelentkezett egy pincérnő, aki azt állította, vacsorát szervírozott egy zaklatott, fiatal nőnek, akire illett Paula személyleírása. Ez annyira lázba hozta az apát, hogy utánament a dolognak, és szó szerint eltűnt harminchat órára úgy, hogy senkinek nem mondta el, hová megy. Csak utána tért vissza Benningtonba. Ezzel azonban akaratlanul is magára terelte a gyanút, hátha van valami köze a leánya eltűnéséhez.

Elizabeth Johnson szerint Paula eléggé depressziós volt. Apja azt vallotta, volt egy fiú a lakóhelyükön, aki mindenáron fel akarta hívni a lányát, és célzott rá, hogy esetleg ez a fiú gyanús lehet, de Welden úr soha nem tudta állítását bizonyítani. A férfi végül összecsomagolta leánya holmiját és visszautazott Connecticutba. Nagyon fájlalta, s az újságok előtt sem titkolta mély megdöbbenését, mennyire komolytalan nyomozás folyt Vermontban, s hogy az első tíz napról még csak jegyzőkönyvet sem vezettek. Az újságok foglalkozni kezdtek a témával, s gyakorlatilag az erre adott nyomásnak volt köszönhető, hogy 1947 júliusában megalakult a vermonti állami rendőrség. Az önkéntes keresők egészen januárig folytatták a kutatást Paula után, eredménytelenül.

Hosszú évek teltek el, majd 1955-ben egy favágó azzal bolygatta fel az ügyet, hogy ő látta a lányt és követte. Elmondta a barátjának, tudja, hol temették el Paulát. Hencegése mások fülébe is eljutott, de amikor hivatalosan kikérdezték, mindent tagadott, azt mondta, csak viccelt, nem ismerte a lányt és fogalma sincs, mi történt vele.

1968-ban találtak egy ismeretlen női csontvázat Adamsben, Benningtontól háromnegyed órai autóútra délnek. A család és a hatóságok izgatottan várták az elemzés eredményeit, de sajnos kiderült, nem lehetett Paula, ugyanis a megtalált csontváz egy idősebb nőé volt.

Teltek az évek, és Paula soha nem került elő. Csupán teóriák maradtak fenn arról, mi történhetett azon az 1946-os téli estén az erdőben. Néhányan úgy vélték, egyszerűen megszökött a barátjával. Mások szerint eltévedt az erdőben, majd megfagyott vagy más módon halt meg. Vannak paranormális elképzelések is. Nem szabad elfeledni, hogy ezt a környéket Bennington-háromszögnek is szokás nevezni, s nem véletlenül. 1945-1950 között öt ember tűnt el nyomtalanul a vadonban. Paula volt a második.

További részek:

https://kepzeletvagyvalosag.blog.hu/9999/12/31/rejtely_benningtonban_1_resz

https://kepzeletvagyvalosag.blog.hu/9999/12/31/rejtely_benningtonban_3_resz

https://kepzeletvagyvalosag.blog.hu/9999/12/31/rejtely_benningtonban_4_resz

https://csiribusz.blog.hu/9999/12/31/a_bennington-haromszog_szornye

Írta: Csiribusz

Forrás: en.wikipedia.org; benningtonbanner.com

Képforrás: the-line-up.com; pinterest.com; newenglandhistoricalsociety.com; backroadramblers.com

A bejegyzés trackback címe:

https://kepzeletvagyvalosag.blog.hu/api/trackback/id/tr715731606

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása