A londoni Towerben még hivatalosan sem cáfolják, hogy Őfelsége királyi palotája és erődítménye, valamint a benne őrzött koronázási jelvényekből kisugárzó mágikus erő csak addig fogja biztosítani Anglia fennállását, amíg a hollók jelen vannak a Fehér torony udvarán. A fekete madarak mintegy ezer éve állandó lakói a várnak, sőt, a 17. század óta királyi védelem alatt állnak. Vajon milyen hatalmas „szívességet” köszönhetnek nekik a brit uralkodók, hogy ennyire becsben tartják őket?
Arról ugyan nem maradt fenn írásos bizonyíték, mikor érkeztek a hollók a londoni Tower tekintélyes falai közé, ám annyi bizonyos, hogy jelenlétüket már a kora középkortól kezdve mítoszok övezik. A legenda szerint már a 15. század második felében jelen voltak a londoni épületben, ahol egy kétszáz éves történelmi rejtély megoldásához is közelebb vitték a kutatókat.
Amikor IV. Edward meghalt, elsőszülött fia, V. Edward mindössze tizenkét éves volt, így az uralkodó végakaratában saját öccsét jelölte meg régensnek. Richárd herceg tétovázás nélkül magához ragadta a hatalmat, mivel úgy gondolta: bátyja hatalma sem állt szilárd alapokon, ezért a kiskorú örökössel szemben is kifogások merülnek majd fel. Richárd a fiatal trónörököst elzárta a külvilágtól, és biztonsági okokra hivatkozva a Tower királyi lakosztályába rejtegette. Koronázására végül már csak azért sem került sor, mert sok halasztgatás után egy teológus jogszerűtlenné nyilvánította a trónöröklést azzal az indoklással, hogy IV. Edward és felesége házassága egy másik jegyesség miatt érvénytelen volt, így természetesen a gyermekek is törvénytelenek.
A kinyilatkoztatás után – hogyhogy nem – III. Richárd néven IV. Edward öccse lett a korona birtokosa. A két fiú eközben továbbra is a Towerben maradt: egyszer-egyszer még látták őket az udvaron, ám egyszer csak nyomtalanul eltűntek. A következő királyt, VII. Henriket azonban nem hagyta nyugodni a gondolat, hogy a jogos trónkövetelők még mindig életben lehetnek, ezért saját maga elterjesztette azt a hivatalos verziót, hogy a hercegeket III. Richárd parancsára megfojtották, majd a Tower lépcsői alá rejtették. A akcióhoz bűnbakot is talált, aki lefejezése előtt beismerte a hercegek meggyilkolását.
Mintegy kétszáz évvel a feltételezett gyilkosságok után nagyszabású építkezések kezdődtek a Towerben. Egy napon izgatott hollók kezdtek el körözni az egyik torony tövében, ahol két nappal korábban kezdtek ásatásokat. Heves szárnycsapkodásuk és fülsértő károgásuk az építőmunkásokat is meglepte, akik először semmi különöset nem tapasztaltak. Az egyik mély gödör alján azonban váratlanul két gyermekcsontváz bukkant elő a föld alól. Haláluk okát azóta sem tudták egyértelműen megállapítani...
Az egyik legismertebb legenda szerint, ha egy időben kevesebb, mint hat holló tartózkodna a Tower falai között, az a monarchia összeomlását váltaná ki. Ez a hiedelem a 17. század második felére nyúlik vissza, a Fehér torony északkeleti tornyában működő obszervatórium csillagásza, John Flamsteed (1646-1719) személyesen panaszkodott II. Károly királynak a munkáját zavaró madarak jelenlétére. Az uralkodó először azt felelte neki, hogy semmit nem szándékozik tenni a hollók kiirtása érdekében, mert ha azok elhagyják a Towert, a torony összeomlik, a királyságot pedig hatalmas szerencsétlenség éri. Károly később módosította véleményét, és kinyilatkoztatta, hogy legalább hat hollónak kell örökre a Towerben maradnia, hogy megelőzzék a katasztrófákat. Mivel a Tower fekete őrei vajmi keveset érnének a valódi támadókkal szemben, természetesen létezik egy „másodlagos” őrség is, persze csak a biztonság kedvéért: ők a Beefeaterek.
Napjainkban legalább hét hollónak (a köztelező fél tucaton felül egy tartaléknak) kell tartózkodnia a Tower falai között. Hardy, Thor, Odin, Gwyllum, Cedric, Hugine és Munin a Wakefield Towernek nevezett épületrész mellett tanyáznak, és szigorú szabályok szerint védik a monarchia biztonságát. Napi fogyasztásuk mintegy 16 dkg nyers hús, illetve a madaraknak való száraz ennivaló, de ezen felül mindegyikük ragaszkodik a heti egy tojáshoz és a rendszeres nyúlellátáshoz. Nagyon szeretik a Tower konyhájának maradékait is, különösen a kenyeret.
A Tower hollóinak ideje a II. világháború követően leáldozott, csak egy maradt meg közülük. Sokan úgy gondolták, hogy a madarak a bombázások elől menekültek el, ám akadt olyan elképzelés is, amely szerint többet egyszerűen elraboltak és később kivittek az országból. A nyolcvanas évek vége óta újra teljes a létszám – és teljes a nyugalom az Egyesült Királyságban.
1987-ben hollótenyésztési programot indítottak be a Towerben, amely azóta is biztató eredményekkel működik: Charlie és Rhys kapcsolatából például már 17 fióka született az elmúlt években. Rajtuk kívül két újabb fiatal példányt hoztak a New Forestben működő rezervátumból is, akik 1997 óta tanyáznak London kellős közepén.
A Thor nevű holló különleges képességeivel is felhívta magára a figyelmet, mert olyan kiválóan utánozza gondozója hangját és hanghordozását, hogy számos félreértést okozott már a Towert látogató turisták között.
Időnként előfordulnak olyan esetek, amikor büntetésül máshová helyezik a hollókat, mer rosszul viselkednek. Ez történt George-dzsal, akit 1986-ban távolítottak el a királyi udvar állományából, mert túlságosan nagy érdeklődét mutatott a televíziós antennák iránt. „Szeptember 13-án szombaton, George a holló, akit 1975-ben vettünk fel állományunkba, a Welsh Mountain Állatkertbe került. Nem megfelelő viselkedése miatt a továbbiakban nem tartunk rá igényt” – hangzott a hivatalos jelentés.
Hogy meggátolják a madarak elszökését, egyik szárnyukat még kiskorukban megcsonkítja a hollómester. Így akadályozzák meg, hogy messzire elhagyják a híres épületet, hiszen repüléskor nem tudnak egyensúlyt tartani. Ennek ellenére néha mégis előfordulnak szökési kísérletek. A Grog nevű hollót például 1981-ben egy East End-i csapszék közelében látták utoljára, és úgy tűnik, Hardy is vágyott már némi változatosságra, amikor – se szó, se beszéd – elrepült néhány napra, körülnézni a környéken. Manapság egyébként ő a legidősebb holló a maga 24 évével, és az is elképzelhető, hogy még 2020 körül is a Tower falai között találjuk majd. A híres fekete madarak ugyanis meglepően hosszú életűek: London valaha legtovább élt hollója Jim Grow például 44 évesen pusztult el.
Forrás: Hihetetlen magazin / 2004. január – Prusi írását lejegyezte: Csiribusz
Képforrás: offforever.blog.hu; en.wikipedia.org; tamilandvedas.com
