Az ismeretlen, beazonosítatlan fiatal nő személyazonossága, akinek holttestére Norvégia Isdalen nevű területén találtak, talán örök rejtély marad. Az elmúlt ötven év is kevés volt ahhoz, hogy bizonysággal megállapíthassák a nő kilétét. Ki volt ő? Talán kém? Köze van ennek a hidegháborús időszakhoz? Ki vagy kik ölték meg és miért? A válasz még várat magára.

/A festői szépségű Halálvölgy/

1970. november 29-én Norvégiában, egy férfi két leányával együtt az isdaleni hegyekben túrázott, nem messze Bergen városától. A helyet, ahová mentek, a helyiek sokszor Jégvölgynek vagy még gyakrabban Halálvölgynek nevezték a sok öngyilkosság és baleset miatt. Az égett, bűzös szag már messziről érződött, s az egyik lányka ráakadt a nem mindennapi látványra. Egy félig megszenesedett, mezítelen női holttestre bukkantak a hegyek között. A megilletődött család visszasietett a városba és azonnali bejelentést tettek a rendőrségen.

/A helyszínelés/

A rendőrség nem habozott sokáig, gyorsan a helyszínre ért. A halott nő elülső része csúnyán megégett, háta kevésbé. Körülötte több tárgyat találtak: egy órát, egy pár gumicsizmát, egy pénztárcát, egy pár fülbevalót, egy gyűrűt, két műanyagkulacsot, egy sálat, pulóvert, harisnyát, egy esernyőt, stb. A legkülönösebb, hogy az összes tárgyról eltávolították a címkéket, vagy bármi olyan jelet, melyek által beazonosítható lehetne. Nem messze a testtől egy szőrmesapkára akadtak, melyen találtak pár csepp benzint.

A halott nő sötétbarna hajú volt, barna, apró szemű, kb. 163 cm magas, kerek arcú, talán a harmincas éveiben járhatott. Nyakán zúzódások látszódtak. A boncolás kimutatta, hogy gyomrában 50-70 darab altató volt, amiből öngyilkosságra következtettek. Később azonban a tüdejében füstmérgezésre utaló jeleket fedeztek fel, ami azt is jelentette, hogy még élt, amikor testét felgyújtották. Különös, de a közelben nem találtak semmiféle tűzgyújtásra utaló nyomot, sem tábortűz maradványát. A boncolás végül megállapította, hogy a fiatal nő halálát barbiturát-túladagolás és szén-monoxid-mérgezés kombinációja okozhatta.

Újabb nyomként a közeli Bergen város vasútállomásának csomagmegőrzőjében két gazdátlan bőröndöt találtak. Ezekben svájci, német, norvég, belga és brit valutát, valamint parókákat, sminkeszközöket, kozmetikai szereket, napszemüveget találtak. Itt-ott felfedezték a nő ujjlenyomatait, ami igazolta, hogy valóban az övé volt a két bőrönd, de kilétére továbbra sem adtak magyarázatot. Ám akadt ott egy cipőbolti zacskó is, ami elárulta, hogy a nő valószínűleg egy stavangeri cipőboltban, Oscar Rørtvedt üzletében vásárolt. Később a tulajdonos fia emlékezett a nőre, aki feltételezhetően az áldozat lehetett. Leírása pontosan ráillet. Állítólag sokáig válogatott, nézelődött, s akcentussal beszélte az angol nyelvet.

Mivel a rendőrség nem tudott rájönni a nő személyazonosságára, a lakosság segítségét kérték. Így derült ki, hogy utoljára november 23-án látták élve, amikor kijelentkezett a Hordaheimen Hotel 407-es szobájából. Feltehetően több néven élt, így több útlevéllel rendelkezett (összesen nyolcat talált a rendőrség), egyszer még német haditengerészekkel is látták és hallották beszélgetni német nyelven.

Évtizedekkel később a sok-sok vizsgálat alapján kiderítették, hogy az 1930-as években születhetett, s valószínűleg a német-francia határvidékről származhatott. Több elmélet látott napvilágot, a legvalószínűbb, hogy hidegháborús kém volt. Nem véletlen, hogy a rendőrség és a titkosszolgálat is szorgosan nyomozott a haláleset ügyében.

/A nő arcáról készült rajzok különböző változatai/

Ha valóban kém volt, rakétakísérletek után szaglászhatott Norvégiában, ez pedig indokolja az akcentusát, a bizonyítékok teljes eltüntetését, a parókákat, és hogy miért használt álneveket a hotelekben.

Bár ez tűnik a legelfogadhatóbb válasznak a kilétével kapcsolatban, még ötven év után sem tudják egyértelműen, hogy hívták, kinek dolgozott, vagy ki és hogyan ölhette meg. Egy biztos: számos titkot vihetett magával a sírba.

1971. február 5-én helyezték végső nyughelyére katolikus szertartás szerint. Testét cinkkoporsóba helyezték, hogy maradványai ne rongálódjanak nagyon és lehetőséget adjanak a későbbi azonosításra. Temetésén csak az ügyön dolgozó tizenhat rendőr vett részt.

Sok-sok évvel később megszólalt néhány szemtanú, akik korábban talán nem mertek beszélni. Felbukkant például az a taxisofőr, aki a vasútállomásra vitte a nőt azon a napon, amikor kijelentkezett a hotelből. Állítása szerint egy másik férfi is csatlakozott hozzájuk az állomás előtt.

2005-ben egy férfi azt mesélte, hogy 1970-ben, amikor huszonhat éves volt, egy túrázás alkalmával látta a nőt. Mintha két férfi követte volna. Később, amikor a rendőrség leközölte a nő fotóját, felismerte, és bement a rendőrőrsre, hogy elmondja, mit látott. Azt mondták neki, felejtse el az egészet. Nem vették fel a jegyzőkönyvet, még a nevét és a címét sem kérdezték.

2016-ban ismét megnyitották a nő aktáját...

Írta: Csiribusz

Forrás: en.wikipedia.org; femina.hu

Képforrás: bbc.com; lifedeathprizes.com; en.wikipedia.org; anomalien.com; scienceblogs.de