Emberek eltűnéséről minden időben, minden földrészen és országban hallottak. Se szeri, se száma ezeknek az eseteknek. Éppúgy érintenek nőt, mint férfit, öreget vagy gyermeket. Ezen eltűnések egy része a nemzeti parkokban történik, főleg az erdős területeken. Legtöbb esetben sosem kerülnek elő a keresett személyek, néha még maradványaik sem. Azon kevesek, akik mégis előbukkannak, sokszor nem tudják elmondani, merre jártak, mi történt velük. Vegyünk sorra néhány példát.

Első fura esetünk középpontjában dr. Maurice Dametz 84 éves teológiaprofesszor áll, aki vaskalapos vallási retorikájáról volt híres, majd különös eltűnéséről, amely 1981-ben kavart nagy port. A professzor szabadidejében szívesen hódolt hobbijának, a kőzetgyűjtésnek. Azon a bizonyos napon barátjával, David McSherryvel a Pike Nemzeti Erdőségbe utazott a coloradói Douglas megyébe, hogy topázt keressenek. Tudni kell a professzorról, hogy nem csak idős volt már, hanem kora lévén számos egészségügyi problémával is küzdött. Többek között komoly térdfájdalmak kínozták, így szüksége volt barátja segítségére. Nélküle nem tudott volna nagy távolságokat bejárni.

/dr. Maurice Dametz/

A nap java részét kutatással töltötték. Általában lepakoltak egy helyszínen, majd egymástól eltávolodva keresgéltek kőzetek után. Amikor úgy gondolták, hogy elég és más helyen kellene kutakodni, McSherry visszatért az öreghez, és együtt folytatták az utat. Ez volt a módszerük.

Zökkenőmentesen telt az idő, McSherry gyakran eltávolodott a doktortól, de úgy negyedóránként mindig visszanézett rá, hogy rendben van-e. Az utolsó helyszínen csupán száz méterre távolodott el és alig tíz percre, amikor visszatért. Ezúttal azonban sehol nem látta az öreg professzort. Kiabálni kezdett, de nem jött válasz sehonnan. Különösnek tűnt, mert Dametz térde nem volt jó állapotban, kizárt, hogy egyedül messzire juthatott volna. McSherry körülnézett. Az öregnek még az eszközei is eltűntek. Jobb híján arra gondolt, talán Dametz mégis visszadöcögött a kocsihoz. Úgy döntött, ő is ezt teszi. Ám a kocsihoz érve, sehol nem találta az öreget. Nem volt más választása, értesítette a hatóságokat.

Öt napon keresztül intenzív kutatás folyt a professzor után, de sem őt, sem eszközeinek nyomát nem lelték. Ezen kívül nem találtak vérnyomokat sem, amely esetleg azt bizonyíthatta volna, hogy állati vagy emberi támadás érte. Dametz professzor egyik percben még megvolt, a másikban kámforrá változott. Soha nem látták viszont, és maradványai sem kerültek elő.

Az eset David Paulides, a "The Missing 411" könyv írójának figyelmét is felkeltette, már csak azért is, mert az eltűnés az Ördög feje nevű helyen történt. Ez a hely az indián folklór szerint kísértetjárta vidék, ahol gonosz szellemek tanyáznak, és furcsa eltűnések esnek meg. A férfi annyira meg van győződve az ebből kialakult véleményéről, hogy mini dokumentumfilmet is készített, amit lejátszott a coloradói hatóságok számára. Mindez ahhoz vezetett, hogy a régi aktát ismét megnyitották. Hová tűnhetett a doktor? Hogyan jutott el akkora távolságra, mikor segítség nélkül alig tudott járni? Senki nem tudja megmondani.

Egy kevésbé ismert eset 1958 nyarán történt. A tízéves Bobby Bizup egy katolikus táborban vakációzott a Rocky Mountain Nemzeti Parkban, egy Camp Saint Malo nevű helyen. Augusztus 15-én a nehezen barátkozó, introvertált fiú, aki még némi siketséggel is küzdött, lement a Cabin Creek nevű helyre horgászni. Nem volt ebben semmi különös. Azokban az időkben népszerű horgászó helynek számított a fiúk körében. Ráadásul ott voltak a tábori felügyelők is mindig a közelben, akikhez a gyerekek segítségért fordulhattak.

/Bobby Bizup/

Vacsoraidőben az egyik tábori felügyelő szólt a kisfiúnak, és kettesben elindultak vissza a tábor felé. A felügyelő azt mesélte később, hogy Bobby mindvégig szorosan a sarkában menetelt, mégis, amikor utoljára visszanézett rá a válla fölött, a fiúcska már nem volt ott. Először azt hitte, a gyerek elbújt és csak egy rossz vicc az egész. Ám hiába kiabálta a nevét, hiába kereste, Bobby Bizup eltűnt. A többi tábori felügyelő is felcsatlakozott a kereséshez, de a gyerek így sem lett meg. Értesítették a hatóságokat. Kilenc napon át intenzíven kutatták a fiú nyomait. Négyszáz rendőr, repülőgépek, önkéntesek, nyomkövető kutyák segítették a keresést, de Bobbyt elnyelte a föld.

Zavarba ejtő volt az egész eset. Bobby mindvégig a felügyelő sarkában ment. Hogy tűnhetett el észrevétlenül egyik pillanatról a másikra? Érthetetlen. Nem sokkal később jelentkezett egy nyaraló orvos, aki állítása szerint látta a fiút huszonöt kilométerrel odébb Estes Parkban, egy üzletben. Ezt az információt nem vették komolyan, mert kizártnak tűnt, hogy rövid idő alatt huszonöt kilométert tett volna meg egy kisfiú erdők, hegyek és völgyek között.

Az ügy végül megoldódott, de a rejtély és a kérdések továbbra is fennállnak. Majd egy évvel később, 1959 júniusában találtak néhány szakadt ruhadarabot, egy eltört hallókészüléket és pár csonttöredéket a Meeker-hegy tetején, a semmi közepén. A helyszín majd öt kilométerre volt attól a helytől, ahonnan a gyerek eltűnt. A vizsgálatok azonban bebizonyították, hogy sajnos Bobby maradványait és ruháit találták meg. Ez a vidék ráadásul olyan terület volt, amit korábban alaposan átkutattak. A magaslat nem volt könnyen elérhető, nem is értették, hogyan tudott a fiú felmenni a hegyre és miért. Ugyanis a tapasztalat szerint az eltévedettek ösztönösen mindig lefelé, völgyirányba haladnak, nem pedig felfelé. A megtalált csontdarabokon kívül nem találtak más maradványt, ami magával vonja a kérdést, hogy hol a test többi része? Rejtély.

Sok-sok évvel később, 2015 júliusában a kétéves DeOrr Kuntz Jr-t kempingezni vitték ugyanarra a helyre, ahonnan Bobby Bizup 57 évvel korábban eltűnt. A kisfiúval édesapja, annak barátnője, a barátnő nagypapája és közös barátjuk, Isaac Reinwand érkezett a táborba.

/DeOrr Kuntz Jr./

Az apa és barátnője rövid időre elsétáltak a kempingből, és a nagypapára bízták a kisfiút. Mire azonban visszatértek, a gyerek eltűnt. A nagypapa azt mondta, az egyik pillanatban még megvolt, majd mintha a föld nyelte volna el. Persze jelentették az eltűnést és kutatás indult, de nem találták meg. Mivel a táborhelyhez csak egy keskeny földút vezetett, kizártnak tűnt, hogy a nagypapa ne vette volna észre, ha a gyereket elrabolják. Az sem látszott lehetséges verziónak, hogy elvitte egy ragadozó, mert azt is hallania kellett volna, és utóbbi látható nyomot hagyott volna maga után. Kizártnak tűnt, hogy egy kétéves gyerek magától elindulva akkora utat tett volna meg, hogy ne találjanak rá. Márpedig ez történt. A kisfiú soha nem került elő.

Mindezen eseteknél még furcsább, amikor eltűnt valaki, majd előkerült, és nem tudta elmondani, mi történt vele. Ez esett meg a szintén kétéves Keith Parkinsszal 1952-ben. A nagyapja farmjára vitték látogatóba az oregoni Ritterbe. A környéket nagy, sűrű erdő vette körbe. A kisfiút kiengedték az udvarra játszani azon a napon. A nagypapa folyamatosan ellenőrizte. Aztán egyszer csak, amikor kinézett rá, nem látta sehol. Pedig pár perce még megvolt.

/Keith Parkins/

A többi esethez hasonlóan, itt is nagy erőkkel folyt a kutatás. A meteorológia ráadásul rendkívül hideg, zord éjszakát jósolt, ami még sürgetőbbé tette a helyzetet. Biztosak voltak abban, ha nem sikerül megtalálni a gyereket és magára marad az éjszakában, nem fogja megérni a reggelt. Márpedig a kisfiú nem lett meg estére, s egyre inkább elgondolkodtak azon, meddig juthatott el, hiszen egy ekkora kicsi gyerek, aprócska lábain nem tehetett meg nagy távolságot. Egész éjszaka keresték, s reggelre egy befagyott tó tetején leltek rá, arccal lefelé. De élt! Döbbenet, majdnem tizenhárom kilométerrel odébb találták meg, a vadon közepén. A nagy hideg ellenére hiányzott a dzsekije, a ruhája is szakadt volt, de egyéb fizikai sérülése nem történt. Érthetetlennek tűnt, hogyan került le a kabátja, miképp tett meg tizenhárom kilométert húsz óra alatt. Elrabolták vajon? De ki és miért? És ha elrabolták, miért hagyták magára? A szakértő kizártnak tartotta, hogy egy kétéves gyerek ekkora távolságot ennyi idő alatt egyedül megtegyen a jéghideg éjszakában. Sokat segített volna, ha Keith el tudja mondani, mi történt vele, de nyilván egy kétévestől ez nem várható el. Így furcsa eltűnése és megkerülése örök rejtély marad.

Hasonló, de ismertebb történet a kanadai tűzoltó, Danny Filippidis esete. 2018-ban barátaival együtt sítúrára indult a New York állambeli Lake Placidbe. A nap simán ment, síeléssel telt többnyire, majd délután kettő felé a csapat úgy döntött, visszamennek a szálláshelyükre. Danny ekkor azt mondta, elmegy a kocsijához a telefonjáért, menjenek előre, majd beéri őket. Mindez csupán pár percet vett volna igénybe, de Danny még órák múlva sem tért vissza. Az idő telt és a barátok aggódni kezdtek. Hiába hívták a mobiltelefonján, nem vette fel. Végül úgy döntöttek, megpróbálják megkeresni, ám Danny szó szerint felszívódott.

/Danny Filippidis/

Egy héttel később Danny felesége azt állította, felhívta a férje telefonon. Hangja szakadozottnak, halványnak tűnt. Vissza is tudta hívni, de a férfi beszámolója arról, hol van, zavaros, bizonytalan volt. Ezen elindulva, a rendőrségnek sikerült megtalálnia Kaliforniában, Sacramentóban. Több ezer kilométerre volt attól a helytől, ahonnan eltűnt. Még mindig a sífelszerelését viselte, új frizurával és új iPhone-nal. Semmire nem emlékezett, sem arra, hogyan került Kaliforniába, sem arra, mi történt vele. Úgy vélték, talán síelés közben elesett, beverhette a fejét, és ez némi amnéziát okozott. De hogy miképp került Kaliforniába, mikor és hol nyírták meg a haját vagy honnan vette az új telefont … erre senki nem tudott választ adni.

Egyesek számára ez azt jelenti, hogy egyes erők kifürkészhetetlen okokból elrabolták ezeket az embereket. Mások számára olyan elméleteknek köszönhető, mint a féregjáratok, UFO-k, erdei szellemek, más dimenziókba tartozó portálok vagy akár a Bigfoot. Bármi legyen is az igazság, az emberek továbbra is eltűnnek a vadonban, néha nagyon különös körülmények között, és amíg ez folytatódik, addig keressük a válaszokat.

Forrás: mysteriousuniverse.org – Brent Swancer cikke alapján írta: Csiribusz

Képforrás: 444.hu; mysteriousuniverse.org; twitter.com; strangeoutdoors.com; 9news.com; eastidahonews.com; reddit.com; thestar.com