A hatéves Katherine Korzilius gondtalan életet élt. Jó környéken lakott a texasi Austinban, szerető szüleivel, Nancyvel és Paullal, valamint bátyjával, a kilencéves Chrisszel. Apja Jon Bon Jovi rocksztár személyi menedzsere volt.

1996. augusztus 7-én azonban minden összeomlott. Azon a napon volt Paul születésnapja, aki New York-i irodájában dolgozott. Nancy és a gyerekek együtt töltötték a napot, miközben az apának ajándékot vettek. Az asszony szerint a környékük csendes volt, mint általában. Mondhatni, nagyon csendes. A városrészben gazdag családok élnek, komoly, úszómedencés ingatlanokban a Colorado folyó szomszédságában.

Útban hazafelé, délután 16:00-kor megálltak, hogy felvegyék a postájukat a kihelyezett postaládákból. Ez egy szokásos rituálé volt, ahol rendszerint a kislány megkérdezte, hazasétálhat-e. Többször megtörtént már, úgyhogy Nancynek nem volt oka nemet mondani. Az anya tudta, hogy Katherine ettől nagylánynak érzi magát. Mindegyik gyermek lesétálta már többször a pár perces távolságot egyedül, így nem volt oka rosszra gondolni.

A város külrészén éltek, az Elder Circle körúton, egy önmagába visszatérő út mentén. A postaládáktól a házukig el lehetett jutni egyik oldalról is, így közelebb volt; és a másik oldalról is, ahonnan kicsit messzebb, de mindegyik távolság csak pár percet vett igénybe. Katherine a rövidebb távon indult el, míg Nancy és Chris autóval a hosszabb távon. Így nagyjából egy időben kellett hazaérniük egymással szemközt haladva.

Nancy és Chris hamarosan haza is értek. Kiszálltak a kocsiból, bevitték a házba a vásárolt holmikat, majd Chris jelezte az anyjának, hogy Katherine még nincs otthon. Nancy azt mondta a fiának, menjen ki az úthoz és nézzen körül. Chris nem sokára sírva szaladt vissza, hogy továbbra sem találja a húgát.

Átsiettek a szomszédba, hátha a kislány bement a barátjához. A szomszéd kisfiú azonban még csak nem is látta aznap Katherine-t. Nancy abban a pillanatban megérezte, hogy valami rossz történt. Nem sokkal később, 16:15-kor megtalálták a kislány testét az út mentén. Eszméletlenül feküdt a földön, de lélegzett. Nancy tisztában volt azzal, hogy nem tanácsos megmozdítani valakit, akinek nem ismerjük a sérülését, de úgy érezte, nem hagyhatja a tűző napon a földön fekve ilyen állapotban. Felkapta a kislányt és bevitte a kórházba. Katherine lélegeztetőgépre került. Betörött a koponyája, és számos sérülése volt. Nem tudták, mi történt vele, de beállt nála az agyhalál.

/térkép a helyszínről/

Az apa, Paul, azonnal repülőre szállt, hogy mielőbb Texasban legyen. Éjszaka ½ 1-kor ért haza, de a kislányát már 11-kor halottnak nyilvánították.

Kezdettől fogva mindenki úgy gondolta, a kis Katherine cserbenhagyásos gázolás áldozata lett. De nem találtak sem törmelékeket, sem féknyomokat az úton. A szomszédok pedig mind azt vallották, nem láttak, nem hallottak semmit.

Miközben a rendőrség az elkövetőt kereste, vadabbnál vadabb elméletek láttak napvilágot. Tény, hogy a kislányt nem ott találták meg, ahol elvileg lennie kellett volna. Katherine a rövidebb távon indult el, mégis a körút hosszabb felén találták meg, fél mérfölddel odébb. Hogy került oda? Az igazi rejtély akkor bukott felszínre, amikor az orvosszakértői vélemény kimondta, hogy Katherine nem biztos, hogy gázolásban hunyt el. Robert Bayardo, Travis megye orvosszakértője szerint a gyermek sérülései abból is származhattak, ha kiugrott egy mozgó járműből. Ha így történt, kinek a járművéről esett le és hogyan? Magától ugrott vagy lökték?

A nyomozóknak is megvolt a maguk elmélete. Szerintük előfordulhatott, hogy Katherine felugrott a kocsi hátuljára anélkül, hogy Nancy észrevette volna. Ahogyan a kocsi kanyargott az úton, a kislány egyszerűen leesett.

A család ledöbbent. Lehet, hogy Nancy felelős a gyermek haláláért, miközben nem is tud róla? A szülők felbérelték Barbara O'Brian magánnyomozót. Barbara szerint ez az egész történet képtelenség. Először is az augusztusi nap Texasban iszonyú meleg. A kocsi karosszériája tűzforró lehetett. Az egyetlen lehetőség, ha az ajtó fogantyújába kapaszkodik a gyermek, de azt Nancy azonnal észrevette volna a visszapillantóból, nem beszélve Chrisről, aki szintén a kocsiban ült. Ráadásul Katherine bal hüvelykujja pár nappal korábban eltörött, így sínben volt. Nem tudott volna kapaszkodni.

A szülők úgy vélik, lányukat elrabolták és meggyilkolták. Ezt pedig arra alapozzák, hogy néhány nappal Katherine halála után a rendőrség bevetette a K9-eseket. A kutyák szagot fogtak egy elhanyagolt, üres teleknél. Vagyis a kislány arra haladt el. Az illat közben eltűnt, ami azt jelentheti, hogy ez az a pont, ahol elrabolták vagy megsérült, de később elvitték oda, ahol az anyja megtalálta.

Nancy elmondta, hogy kislánya teste úgy feküdt az úton, mintha elrendezték volna. A haja le volt simítva, az inge elrendezve, a rövidnadrágja szintén, a lábujjai egyenesbe állítva, a szandálja is rendben.

/Katherine balra, Jon Bon Jovi a háttérben/

Családi barátjuk, Jon Bon Jovi így nyilatkozott: „Azt hiszem, ha Paul és Nancy szülőként tudnák mi történt, talán segítene nekik a tragikus esemény lezárásában. Semmilyen szó vagy tett nem hozza már vissza a kislányukat. De így, hogy nem tudják, mi történt, kétszer olyan nehéz számukra.”

Bon Jovi később kiadott egy dalt „Augusztus 7, 4:15” címmel, amely Katherine haláláról szól. „Jon rajongott a kislányért. Játszott vele, és úgy bánt vele, mint a sajátjával” – mondta egy Jon Bon Jovihoz közel álló forrás.

Minden erőfeszítés ellenére sosem derült ki az igazság. Maradtak a találgatások és a kérdőjelek. Nem tudjuk ma sem, mi történt Katherine rövidke életének utolsó tizenöt percében. A szomszédok emlékfát ültettek, és emléktáblát avattak Katherine örök emlékére.

Írta: Csiribusz

Forrás, képforrás: unsolved.com; morbidology.com; youtube.com; zillow.com