Az évszázad egyik legnagyobb és legkiterjedtebb nyomozása egy bádogkannához kötődik, amit 1958. augusztus 4-én vetett ki a víz. A rendőröknek az egész országban kellett nyomozniuk, hogy rájöjjenek, kinek a földi maradványait rejti a mély.

1958. augusztus 4-én, reggel 7 órakor a balatonberényi Kovács Jenőné éppen mosnivalót vitt a Balatonhoz, amikor a part közelében meglátta a vízben ringatózó, napban csillogó, nagy bádogkannát. Letette a ruhákat, megkereste a fiát, és arra kérte, menjen vissza vele a vízhez, emelje ki a kannát, és vigye haza. A kanna viszont túl nehéznek bizonyult ahhoz, hogy a fiatal férfi egymaga megbirkózzon vele. Segítséget kért, mert két ember kellett a kiemeléséhez. Ahogy az emberek megmozgatták, megcsapta az orrukat a rothadó hús erős szaga.

Undorodva dobták vissza a vízbe a bádogot, amelyből a mozgatás hatására kilógott egy húsdarab. Rögtön meg is beszélték, hogy csakis ló vagy sertéshús lehet a dög, amelyet halak beetetéséhez akarnak felhasználni. Aztán dolguk végeztével magára hagyták a kannát.

A kanna híre hamar elterjedt a községben, de egészen addig nem történt semmi, amíg valaki nem találta gyanúsnak, és nem jelentette a helyi rendőrőrsön. A rendőrök kivették a kannát a vízből. Kinyitották, és kiemelték a benne lévő hús- és csontdarabokat, amelyekről a községi orvos megállapította, hogy egy nő földi maradványai.

Szeptember elején, Rudabányán egy egyedül élő asszonyhoz csengetett a postás. A férjétől kapott levelet, amelyben arra kérte, hogy költözzék hozzá vissza Pacsára, mert újra vele szeretne élni. Az asszony boldogan teljesítette, amit a férfi kért. Összepakolt és a 60 éves férfihoz költözött, aki az asszony első házasságában született gyerekével lakott együtt.

A fiatal lány nem volt otthon, csak a holmiját, vagyis a nadrágját, szemüvegét, felsőjét és a karóráját találta meg az anyja a padláson, egy ládában. Amikor már napok óta nem látta, megpróbálta megtudni a férjétől, hogy hol lehet, de a férfi nem volt hajlandó erről beszélni. Csak annyit kért, hogy ne menjen a rendőrségre, és ne tegyen feljelentést, mert felesleges - olvasható a BM Tanulmányi és Kiképzési Csoportfőnökség 20 év a nép szolgálatában, Élet elleni bűncselekmények sorozatában.

Nem sokkal a női holtest darabjainak megtalálása után munkatársaival együtt a Somogy megyei Rendőrfőkapitányság Bűnügyi osztályának vezetője jelent meg a tetthelyen. Ezzel elkezdődött - ahogy a szakma nyilvántartja - az évszázad egyik legnagyobb, legkiterjedtebb, nagyon sok rendőrt megmozgató nyomozása.

A helyzetet nehezítette, hogy még azt sem tudták, ki az áldozat. Mivel a válaszhoz több megyét, sőt, ahogy később kiderült, az egész országot át kellett fésülniük, a munka irányítását a BM Országos Rendőrfőkapitányság Bűnügyi Osztálya vette át. Ahhoz, hogy egyáltalán el tudják kezdeni a munkát, szükségük volt a boncolást végző igazságügyi orvosszakértők jelentésére.

A maradványok egymás után kerültek a boncasztalra. Megállapították, hogy a kannában két, 22 cm hosszú darabra fűrészelt, bal oldali combcsont, két, 24 és 20 cm hosszú jobb oldali combcsont, egy 68 cm hosszú bőrt, zsír és izomréteget, bal emlőt és köldököt magában foglaló húsdarab, a bal combtól származó húsdarab, a comb mellső felszínéről és részben a fartájékáról származó húsdarab, a jobb fartájék, ágyéktájék, részben a hasat és hátat is magában foglaló nagy testrészdarab, a hasfal jobb oldaláról származó testrész darab, a hát és a fartáj egy részét magában foglaló testrészlet, valamint a fartájról származó kisebb testrész volt.

18 + !!!

/a kannában megtalált testrészek/

A boncolás során kiderült, hogy az összes darab egy emberhez tartozik. Sőt, a szakértők azt is meg tudták állapítani, hogy egy 20 és 40 év közötti, 170 cm magas, kövér, halványbarna bőrű, világosbarna hajú nő az áldozat, aki még nem szült. A halál időpontjával kapcsolatban arra a következtetésre jutottak, hogy az a megtalálás előtt úgy 2-3 nappal korábban állhatott be, vagyis 1958. augusztus 1. körül. Az is feltűnt az orvosoknak, hogy a testrészeket kivéreztette valaki. Arra tippeltek, hogy a kannába helyezés előtt egy fürdőkádban ázhatott a nő halott teste, vagy egyben vagy darabjaiban.

A pacsai férfi azért döntött úgy, hogy a feleségével folytatja az életét, mert az asszony pénzt követelt. Ekkor már három éve élt együtt az asszony lányával, amit a felesége sohasem nézett jó szemmel. Új leveleiben viszont már határozottan állította, hogy el akar válni, és igényt tart közös vagyonuk felére. A férfi tartott a válóperes tárgyalástól. Nemcsak azért, mert semmi kedve nem volt vagyonának megosztására, hanem azért is, mert egy ilyen tárgyaláson kényes kérdések is szóba kerülhetnének, és semmiképpen sem szerette volna, ha a titka napvilágra kerül. A férfi elővette az injekciós tűt, és beadott magának egy morfiumadagot, majd hozzálátott a válaszlevél megfogalmazásához. Arra kérte a feleségét, hogy tetessék át a pert a Fővárosi Bíróságra. Aztán megfogalmazott még egy levelet, amelyben személyes találkozóra hívta, és azt kérte, gondolja át a dolgot, majd közölte, hogy szívesen vendégül látja néhány napra a Balatonnál. Lányukkal kapcsolatban július 21-én ezt írta:

"Vidéken próbálkoztam elhelyezkedni, bár sikerülne! Persze erről ő még nem tud, majd megbeszéljük, hogy miképpen lehet legsimábban elintézni a dolgot, botrány nélkül."

Az asszony elolvasta a levelet. Megértette, hogy férje meg akarja tartani a munkáját, és el akarja kerülni, hogy nevelt lányával való, eltitkolt viszonya miatt kirúgják.

A gyilkos a holttest feldarabolását egy kisebb, kezdetben éles, de később már elkoptatott élű késsel végezte. Az orvosszakértők nem találtak nagy metszést a maradványokon, úgy látták, hogy inkább vagdalták a testrészeket. Egyik vágás sem volt folytonos. Egy-egy testrésznek többször is nekilátott a darabolós gyilkos, és a metszési felületek sem sikerültek simára. A mikroszkóp csipkézett részleteket tárt a boncolást végzők szeme elé. Ennek ellenére világosan látszott, hogy a gyilkosnak vannak anatómiai ismeretei. Az ízfelszíneket ugyanis mindenhol sértetlenül meghagyta, az ízületeket pedig megkímélte. A combcsontokról is úgy szedte le a húst, ahogy egy hentes-mészáros fejti ki a csontot.

Volt még valami, ami egyértelműen a gyilkos anatómiai jártasságát mutatta a bal emlőt, a hasfal bal oldali részét és a köldököt magában foglaló nagyobb húsdarabon. A darabolós gyilkos ugyanis olyan fonalat húzott be a köldök fölött, amelyet orvosok használtak a sebek varrásához. Ráadásul a módszer is gyakorlott kezekre utalt. A fonal a hasfal átmetszése után, átöltéssel került a bőrbe, a bőr alatti zsírszövetbe, mégpedig pontosan úgy, ahogy az emberi testrészeket varrták akkoriban. Emellett a maradványokhoz hozzátapadva két olyan fonaldarabot találtak, amelyek hasonlítottak a hasfalban talált fonálhoz.

A pacsai férfi korábban "Rudabányán teljesített szolgálatot" - olvasható a rendőrségi feljegyzésekben. Közismert morfinista volt, aki ellen a Borsod megyei Rendőrfőkapitányság Bűnügyi Osztálya eljárást indított kábítószer-élvezet miatt, de bizonyítékok hiányában végül ejtette a vádat. Nem ez volt az egyetlen eset, amelyben meggyűlt a baja az igazságszolgáltatással.

"A férfi az egyetem elvégzése után Budapesten lakott, és a Korányi-kórházban dolgozott. Első feleségével Nógrádverőcére költözött. Kilencévnyi házasság után váltak el, és a férfi elvette szerelmét (a rudabányai nőt), aki új házasságába első férjétől származó kislányát is magával hozta. A rendőrségi jelentés szerint a férfi nem szerette a lányt, durva és goromba volt vele. Emiatt a házassága megromlott, és egyre gyakoribbak lettek a családi botrányok. Felesége tiltakozására a lányt előbb Sátoraljaújhelyre, később Budapestre költöztette a férfi, de sohasem szakította meg vele a kapcsolatot.

A nevelt lányával folytatott szerelmi kapcsolat miatt a vele haragos viszonyban lévő feleségét tervszerű megalapozottsággal akarta megölni" - írták a jegyzőkönyvekből készült dokumentumban.

A férfi rendszeresen injekciózta a feleségét, ennek következtében az asszony teljesen legyengült, és csak édesanyjának közbelépése mentette meg az életét. A mama ugyanis az utolsó pillanatban határozottan intézkedett lánya kórházba szállításáról. A férfi ellen rendőrségi eljárás indult, de bűnösségét ezúttal sem sikerült bebizonyítani.

A Borsod megyei Tanács VB. Egészségügyi osztálya viszont nem volt elnéző. Túl sok panasz érkezett hozzájuk ahhoz, hogy szemet hunytak volna felette. Fél évre bevonták a morfinista orvos engedélyét, aki azért, hogy elmeneküljön a botrányok elöl, az ország másik felére, Nagykanizsára költözött. Abból a megfontolásból, hogy arrafelé úgysem ismeri senki. Feleségétől ekkor már három éve elköltözött, és a lányával élt együtt.

Nem sokkal a bádogkanna megtalálása után Budapesten, a Marx téri Tejvendéglő előtti férfi WC egyik fülkéjében gyanús csomagot találtak. A barna közért-zacskóból egy leázott körömű női kézfej került elő.

/A Marx tér az 1950-es években/

A budapesti orvosszakértő jelentése szerint a csuklóízületnél vágták le a bal karról, és az ízület szétválasztása is pontosan történt. Ez egyezett a Balatonberénynél megtalált testrészeknél tapasztalt módszerrel, de nem csak ez utalt arra, hogy a balatonberényi áldozat kezét találhatták meg.

Mivel ebben az időben még nem volt DNS-vizsgálat, kizárólag a szemükre hagyatkozhattak az orvosok. Megvizsgálták a bőrszéleket, amelyek pont ugyanolyan csipkések voltak, mint a test többi részénél, emellett a bőr alatti zsírréteg vastagsága és a kéz kiázottsága is azt igazolta, hogy a halott nő testrésze került elő. A fejről viszont, amelyről (talán, ha olyan állapotban maradt meg) meg lehetett volna mondani, ki az áldozat, továbbra sem tudtak semmit.

A Budapesti Orvostudományi Egyetem röntgenklinikája is megvizsgálta a kézfejet. A röntgenképek arról árulkodtak, hogy valóban egy női kézről van szó, és szakértő vágta le a karról. Ennél többet nem tudtak hozzátenni a nyomozáshoz.

Mivel a testnek csak egy része került elő, a rendőrség kérésére a Balatoni Halászati Vállalat vezetője egy 200 méteres átmérőjű hálóval másfél kilométeres szakaszon ötször átnézte a Balaton vizét. A honvédség egyik százada pedig csónakokkal és a vízben gázolva a nádas-bokros részeket kutatta át.

Eközben a balatoni megyék valamennyi községében hangos híradóval és dobszóval kérte a helyi tanácselnök, hogy jelentsék be az eltűnt lányokat és asszonyokat. A rendőrök végigjárták a házakat, és összeírták, ki tűnt el. A teljes bűnügyi és közrendvédelmi apparátus azzal foglalkozott, hogy valamennyi Balaton melletti üdülőt, sátortábort és "ágybérlőtartót" ellenőrzött eltűnt személyek után kutatva. Az újságokban és a rádióban is közzétették, hogy várják a bejelentéseket.

Az óriási erővel folytatott kutatómunka során több név is felmerült. Mindegyik értékelésével és kivizsgálásával külön részleg foglalkozott.

"Somogy, Veszprém és Zala területén részleges adatgyűjtő munka indult meg. Ellenőrizték a három megye területén dolgozó, lakó vagy nyaralóval, víkendházzal rendelkező orvosokat, valamennyi vitorlatulajdonost, sőt, a horgászengedéllyel rendelkezőket is"- olvasható a korabeli beszámolóban.

Négy nagyon fontos tanúvallomást rögzítettek ekkor. Brassai Elemér, Brassai Ignácné, Brassai Lívia és Száraz Nándorné is azt mondták, hogy augusztus 2-án késő este a kanna megtalálási helyétől úgy másfél kilométerre egy Fiat Topolinót láttak a Balaton partján. A tanúk egybehangzó vallomása szerint az autóban egy férfi ült. A tanúk az autó rendszámára úgy emlékeztek, hogy az 235-ös.

/illusztráció - a Fiat Topolino egyik 1952-es modellje/

Július 29-én a CH 528-as rendszámú Topolino a ház udvarán parkolt, ahogy mindig. Még nem készültek el a kőművesek a garázsajtó kiszélesítésével, de már dolgoztak rajta. A férfinál vendégek voltak. A pacsai gyógyszertáros és a felesége két órát töltött a lakásban. Amikor rákérdeztek, hogy a lány hol van, a férfi azt mondta, a konyhában. A vendégek kinéztek a konyha felé, ami teljesen sötét volt, és mozgás zaját sem hallották. Még ugyanezen a napon este a férfi durván elzavarta a hozzá becsengető betegeit. Egy nappal később pedig, szokásával ellentétben, egy ebédet hozatott a pacsai napköziotthonból.

Amikor ezen a napon két beteg próbált segítséget kérni a pacsai háziorvostól, a férfi feltűrt ingujjal, kezében felmosóronggyal nyitott ajtót. Az ajtóból is jól látszott, hogy a konyhakövet súrolta. Másnap, amikor elkészült a garázsajtó, behajtott a Topolinóval, és bezárta az ajtót.

A központi nyilvántartásból a rendőrök - betűjelétől függetlenül - kiírták az összes 235-ös rendszámú autót. Mivel ezzel nem jutottak közelebb a darabolós gyilkoshoz, elhatározták, hogy az összes Topolino tulajdonosát ellenőrzik.

Eközben az Angyalföldi Zsinórgyárban éppen szakértők vizsgálták a fonalat. Megállapították, hogy az úgynevezett „2-es sebvarrófonal” darabjairól van szó, amelyet kimondottan egészségügyi célra, sebvarrásra gyárt a Zsinórgyár. Mivel nem zárhatták ki, hogy állatorvos az illető, a darabokat az Állatorvostudományi Főiskolán is alaposan szemügyre vették. Szakvéleményükben az olvasható, hogy „ilyen fonalat állatorvosok is használnak, de az azon lévő csomót nem alkalmazzák”.

A nyomozók egy igazi szaktekintély véleményét is kikérték. Dr. Kubányi Endre professzorban, az orvostudomány kandidátusában egyetlen pillanatra sem merült fel az, hogy a sebvarrófonál csomózását nem orvos végezte. Írásában részletesen kitért arra, hogy ez egy sebészi csomó, amelyet érlekötésnél, szövetek lekötésénél, egyesítésénél és valamennyi varrást igénylő sebészorvosi műveletnél használnak.

/illusztráció - balatoni látkép az 1950-es évekből/

Miután megbizonyosodtak a felől, hogy az igazságügyi orvosszakértőknek igaza volt, és valóban egy orvost kell keresniük, a nyomozás vezetői még valamire szerettek volna választ kapni. Vajon hol került a vízbe a bádogkanna? Hozhatta-e a víz a kannát az északi partról? A déli part mentéről, milyen távolságról juthatott a kanna – különös figyelemmel a súlyára – Balatonberénybe? Hozhatta-e a kannát a Zala folyó vize?

A Magyar Tudományos Akadémia Tihanyi Biológiai Kutatóintézetének igazgatójához fordultak segítségért, aki munkatársai segítségével válaszolt a kérdésekre. A kanna Balatonberénynél esett a vízbe. Eközben a BM Országos Rendőrfőkapitányság bűnügyi laboratóriumában azt a közértes zacskót vizsgálták, amelyben a kézfej volt, és megállapították, hogy "embervérből származó vérfoltok vannak rajta. Mivel a vérfoltot felfogó anyag papír, ezért a vércsoportvizsgálatot elvégezni nem tudták"- olvasható a jelentésben. Ebben az időszakban ugyanis még gyerekcipőben járt a bűnügyi technika, így a vegyészszakértői anyagmaradványok vizsgálata is. A Kereskedelmi Minőségellenőrző Intézethez is eljutott a papír, de mivel jellemzően idegen eredetű vegyi anyagot nem találtak benne, ezzel nem jutottak közelebb a gyilkoshoz.

A férfi a holttest részeit bádogkannákba, a többit pedig egy barna fabőröndbe tette, aztán a Topolino tetejére, a csomagtartóra erősítette őket. Kinyitotta a garázsajtót, beült és gázt adott. Többen látták a háziorvos autóján a kannákat és a bőröndöket más csomagok mellett. A falusiak akkor már úgy tudták, hogy az orvos lánya néhány napja "elköltözött". A férfi augusztus 2-án 16 óra után nem sokkal elhagyta a falut.

A Topolino Keszthely felé, Balatonberény irányába haladt a budapesti műúton. Ezt is szemtanúk igazolták. A pacsai tanácstitkár és a falu állatorvosa, a férfi barátai, ugyanis éppen azon az úton haladtak egy autóval, amin a Topolino, és szembetalálkoztak vele. A férfi, szokásával ellentétben, nem húzódott le, nem szállt ki, és nem üdvözölte őket, még csak vissza sem integetett. Úgy tett, mintha meg sem látta volna a két férfit. Később, amikor már másfél kilométerre járt Balatonberénytől, ismét találkoztak vele a barátai, akik mindkét alkalommal látták az autóra rögzített csomagokat.

A férfi késő este tért vissza a parthoz, leemelte a súlyos bádogkannát, és valahogy elcipelte a vízig. Beledobta a Balatonba. Ekkor látták meg a tanúk a Topolinót. Július 31-én kelt levelében csak egy mondatot írt a lányáról a feleségének: "Joli nem akadály, mert ő nem fog már soha többé visszajönni".

A három megyére kiterjedő, orvosokkal kapcsolatos adatgyűjtés szeptember 9-én eljutott 60 éves dr. S. Frigyeshez. A nyomozásban részt vevő két rendőr, akinek az volt a feladatuk, hogy Nagykanizsán és a környékén próbálják megtalálni a darabolós gyilkost, megállapította, hogy a Nagykanizsai Városi Tanács VB. Egészségügyi osztálya Kiskanizsára kisegítő körzeti orvosnak rendelte ki a férfit, aki 1958. március 7-től július 27-ig volt Nagykanizsán.

Megtudták, hogy a városba FIAT Topolino márkájú autójával érkezett 17 éves nevelt lányával, Jolánnal együtt, aki a férfi második feleségének gyereke. Az is kiderült, hogy H. Károlynénál, a Varasdi utcában béreltek lakást, és július 27-én Pacsára költöztek. A kislányt erős termetű, molett, szőke lányként írták le a tanúk.

A T. Jolán hollétét tisztázó nyomozók (...) 1958. szeptember 11-én készített jelentésükben arról számoltak be, hogy "T. Jolán augusztus 26-án személyesen jelentkezett ki a pacsai községi tanácsnál és Budapestre, a Lenin krt. 85. számú házba költözött" - olvasható a rendőrségi jelentésben.

Mindezt a zalaszentmihályi őrs parancsnokának elmondására alapozták. Mivel az orvosszakértők szerint a nő augusztus 1-je körül halhatott meg, nem foglalkoztak S. Frigyessel és T. Jolánnal.

/Arany Bárány Szálloda, Zalaegerszeg/

S. Frigyes szeptember 20-án délelőtt érkezett meg Zalaegerszegre. A Bárány szállodában kibérelt egy szobát, majd délután három órakor elsétált a városi taxiállomásra, és beült egy autóba. A sofőr, Huszár József, a Bak községhez tartozó Sohollári-erdőhöz vitte.

A pacsai körzeti orvos kiszállt, és besétált az erdőbe. Néhány perc múlva újra megjelent, és beült a taxiba, amivel a szállodához vitette magát. Fizetett, és kiszállt, majd egyenesen a szobájába ment, ahonnan felhívta a portást, és hajnalra kért ébresztést.

Leszállt az éj, és amikor megcsörrent a telefon, senki sem vette fel. A szálloda személyzete kinyitotta az ajtót. S. Frigyes öntudatlanul feküdt az ágyban. Éjjeliszekrényén üres ampullákat és egy injekciós tűt találtak. 32 ampulla morfiumot, 14 ampulla domopont, 2 ampulla sevenált és 3 ampulla domatrint fecskendezett magába. Azonnal hívták a mentőket.

/S. Frigyes orvosi táskája és eszközei/

Ekkor vették észre a leveleket az asztalon. Hat búcsúlevelet írt. Feleségének, rokonainak, barátainak és a rendőrségnek is címzett egyet. A nyomozóknak szóló papíron öngyilkossága okaként gyógyíthatatlan betegségét, prosztatarákját jelölte meg és egyben kérte, hogy ne boncolják fel. Rövid levelét ezekkel a szavakkal zárta:

"Amiért önöknek fáradtságot okoztam, szíves bocsánatukat kérem."

A rokonainak és a barátainak írt búcsúlevelekben is a rákot említette, feleségének viszont már egészen máshogy vallott, és sokkal hosszabbra fogta.

"Jolit ne keverd bele elmúlásomba, mert annak ő nem oka. Úgyis nagy port fog felverni az eset és sokféle kombinációra fog alkalmat adni. Lehet, hogy vele is kapcsolatba fogják hozni egyesek elhatározásomat és ez esetben hollétéről is érdeklődhetnek. Kérlek, hogy minden esetben kizárólag betegségemet említsd, mint elhatározásom okát. Ha Jolit végül is fel akarod kutatni, arra ráérsz, ha már mindenki elfelejtett engem, úgy 4-5 hónap múlva. Szegényke, ő is az én áldozatom. Oly sok bánatot okoztam s bűnt követtem el, hogy ezt a terhet nem tudom továbbra is viselni" - írta S. Frigyes.

Makai Gábor klinikai szakpszichológus, pszichoterapeuta szerint S. Frigyessel, a feleségével és Jolánnal is gondok voltak.

"Patológiás személyiségek halmaza ez a család" - sommázza a hallottakat, majd folytatja:

"Egy anya ösztönösen védené a vér szerinti gyerekét. Kérdés, hogy az ő fejében mi zajlott le. Arról van-e szó, hogy bármi áron vissza kell kerülni a bántalmazotthoz, és megvédeni a gyereket, még úgy is, hogy saját magát veszélyezteti? Egy opció az, hogy nem önös célból ment vissza azért, hogy egy pszichopatával együtt éljen. Ez érettebb személyiségre utal. A másik opció már egy patológiás gondolatsíkra visz. Ebben az esetben képes volt kitörölni a tudatából azt, hogy mi történt vele és a lányával. Ne felejtsük el, hogy az anya egy traumatizált nő, aki hosszú éveken át szenvedett."

A szakember szerint a trauma egyik következménye lehet az, hogy valaki képes a „traumatizált agresszorról lehasítani" a negatív érzelmeket. Az asszony megpróbálta megtalálni a jót a férjében, hogy ezzel az oldalával élhessen együtt, amikor újra egymásra találtak. Makai Gábor számára az, hogy visszaköltözött hozzá, feldolgozatlan traumára utal. A lánynál is tetten érhető a patológiás személyiség. Sérült, ami nem véletlen, hiszen nem egy egymásra hangolódó anya-gyerek kapcsolatban nőtt fel. Nem arról van szó, hogy anya és lánya óvták egymást, és kielégítették egymás szükségleteit. A sajátos patológiás gondolkodás, a torz érzelemszabályozás és magatartásminta a lány esetében sem egyik pillanatról a másikra alakult ki, a traumatizáló apa mellett ott volt a traumatizáló anya is. Azt, hogy mi vezérelte a nőt, nem tudni pontosan, az viszont egyértelmű, hogy S. Frigyes patológiás elme volt. 

Az ő esetében nem impulzus kontroll zavarról van szó, vagyis arról, hogy hirtelen felindulásból tenne valamit és ne tudná szabályozni a gondolatait, hanem arról, hogy előre kitervelten, mégis ösztönösen cselekedett. Nála az agresszió és a destruktivitás, vagyis a rombolás a patológiás személyiség következménye. Ez volt az ő mozgatórugója és nyelvezete, amivel csökkenteni tudta a feszültséget. Ha veszélyeztetve érzi magát, vagy azt, akit szeret, a patológiás elme képes ilyen primitív ösztönös módszerekre.

Makai Gábor számára az is egyértelmű, hogy S. nem skizofrén ember volt, és volt bűntudata. Az, hogy összevarrta a részeket, számomra azt jelenti, hogy megpróbálta valahogyan a szétrombolt holttestmaradványokat újra egésznek látni vagy akár azt megélni, hogy még tovább tud élni a lánya az új formában. A varrás a szétdarabolás tagadása" - mondja.

Az öngyilkosság is a bűntudat jelképe a szakpszichológus szerint, az önagresszió az agresszió befelé fordítása.

"Iszonyatos nagy agresszió van ebben az emberben, és ennek a különböző formáit látjuk, a mérgezéstől kezdve a feldaraboláson keresztül az öngyilkosságig sok minden ide sorolható. Ennek az embernek nagy eszköztára volt arra, hogyan kell másoknak fájdalmat okozni."

S. Frigyes elméje megborult, ezért volt képes darabolós gyilkosságra és arra, hogy szeresse azt a lányt, akit a beszámolók szerint korábban gyűlölt.

"Az ilyen elme nagyon rövid időn belül képes szeretni valakit, aztán gyűlölni is. Nem tudja a kettőt egyben érezni, tehát vagy szeret, vagy gyűlöl, ez a hasítás, amikor lehasítja a másik emberről azt az oldalát, amit nem szeret. Ebben a műveltben pedig az agressziót használja megoldási kulcsként" - teszi hozzá a szakértő.

A rendőrök nem vették figyelembe S. kérését, és elrendelték a boncolást. A helyi orvosszakértő jelentésében az áll, hogy nem volt rákos, sőt, a 60 éves férfi a korához képest erős és egészséges volt, tehát a prosztatarák lett az orvos utolsó hazugsága. Máshol és másban kellett keresniük tettének okát. Ehhez feleségének írt búcsúlevele kiváló kiindulási pontnak bizonyult.

Amikor kihallgatták az asszonyt, fény derült az eddig homályos részletekre, és végre összeállt a kép. Mindent megtudtak a férfiról, aki évekig injekcióval mérgezte a feleségét, és végül Jolánnal is így tett. Hónapokig tervezgette, hogyan fog végezni nevelt lányával, aki előbb a szeretője, majd amikor felesége mellett döntött, nem kívánt személy lett. Az orvos SZTK-rendelőlapjainak átvizsgálása alapján a nyomozók megállapították, hogy rendszeresen nagy mennyiségű morfiumot és egyéb kábítószert tartalmazó ampullát rendelt.

Tanúvallomások alapján a lány júliusban szédülésről, fejfájásról és általános rosszullétről panaszkodott ismerőseinek. Ez azért volt feltűnő, mert a korábban teljesen egészséges, életvidám, társaságot kedvelő, jó étvágyú lány magatartása teljesen megváltozott. Július 25-én Jolán már nem hagyta el a lakást. Bárki érkezett hozzájuk, annak a betegségéről panaszkodott. S. elzárta a lányt a külvilágtól, amikor kilépett a ház ajtaján, kulccsal bezárta maga mögött az ajtót.

Július 29-én délután 15 órakor az orvos lakására érkező tanúk még találkoztak vele. Az asztalnál ült, és éppen eltolta magától az ételt. Nekik is megemlítette a betegségét, és a tanúk szerint nagyon szomorúnak látszott. A vallomásokból úgy tűnt a nyomozóknak, hogy ezen az estén halhatott meg T. Jolán. A lányt még az éjjel feldarabolta a nevelőapja, majd a kádban kiáztatta földi maradványait. Ezzel magyarázható, hogy másnap a konyha padlóját mosta, és csak egy ételt rendelt magának.

Már csak egy kérdés maradt, amire a nyomozóknak választ kellett kapniuk: valóban T. Jolán földi maradványait rejtette-e a bádogkanna? Amikor a nyomozók kihallgatták a zalaegerszegi taxisofőrt, rájöttek, hogy "egy úttal még tartoznak az ördögnek". Elmentek a Sohollári-erdőbe, hogy tüzetesen átfésüljék, miért állt meg ott az orvos. Az egyik, 20 kg-s bazaltkő alatt, néhány centiméter mélyre ásva egy faládát rejtett a föld. Amikor kinyitották, még csak sejtették, hogy lezárhatják az évszázad egyik legnagyobb és legkiterjedtebb nyomozását, a balatonberényi darabolós gyilkosság ügyét, mert egy kiáztatott fejre bukkantak. De amikor a koponyát ráfényképezték T. Jolán arcképére, és a kettő egyezett, már tudták, hogy megtalálták, akit kerestek, és S. Frigyes volt a balatonberényi darabolós gyilkos.

Forrás: origo.hu

Képforrás: 2.kerulet.ittlakunk.hu; rmsothebys.com; toretro.hu; likebalaton.hu; vatera.hu; hu.wikipedia.org; ikea.com