A sors iróniája, hogy az ókori Egyiptom környezetében játszódó, egyik leghíresebb regény szerzője egy olyan író, aki soha nem járt ebben az országban. Ennek ellenére a finn szerző, Mika Waltari: Szinuhe című regénye már az első kiadás után bestsellerré vált.

Kilenc évvel később, a regényből film készült Hollywoodban. Szinuhénak, a regény főhősének alakja, talán nem is annyira fantazmagória, bár a monda szerint, nem a 18. dinasztia reformátor fáraójának, Ekhnatonnak (i.e. 1359 – 1342) az orvosa lehetett – ahogy azt Mika Waltari (1908-1979) írta –, hanem a 12. dinasztia második uralkodójának, I. Senusretának kortársa volt. A finn író ugyanis egy sokkal régebbi műből kölcsönözte a nevet. Az eredeti történet egy óegyiptomi monda, mely i.e. 1800 körül keletkezett és Szinuhéről szól.

A történet már a maga idejében híressé vált. Mark Collier brit kutató, így ír róla: „A minőségét az egyiptomiak is nagyra becsülték, mivel az íróiskolákban, csaknem ezer éven át, mindig lemásolták a keletkezése után. A modern egyiptológusok szintén értékelik, főként az egyiptomi emberek alapértékeinek megrajzolásáért, a szép elbeszélésért és a gondos megalkotásért.”

De vajon miről szól Szinuhe mondája? Szinuhe fiatal tisztként vesz részt a líbiaiakkal folytatott csatában, amelyet a király legidősebb fia, Senusreta vezetett. Amikor véletlenül tudomást vesz a fáraó, I. Amenemhet meggyilkolásáról, pánikba esik és dezertál. Szinuhe a szökése során idegen országokba jut el, majd valahol Szíriában telepedik le, de a sors utoléri. A szomszédos törzs legyőzhetetlen harcosa párbajra hívja, és Szinuhe legyőzi őt. Ennek ellenére a bennszülöttek sosem tudták befogadni Szinuhét, és egy idő után a honvágy is kínozza. Levelet ír Egyiptomba, a közben a fáraóvá lett I. Senusretához, aki felszólítja őt a hazatérésre. Szinuhe a fáraót szolgáló méltóságként tér vissza Egyiptomba és magas kort ér meg. A történet tehát boldog véget ér.

Ha Szinuheről van szó, az egyiptológusok zavarba jönnek és kétségek között hánykolódnak. Nem tudni, hogy Szinuhe, igazából valaki által kitalált irodalmi hős, vagy valóban létező személy volt. Sajnos a 12. dinasztia kora nagyon távoli és csak töredéke maradt fenn az írásos leleteknek. A mesével kapcsolatos nemrégiben végzett kutatások, és a Középbirodalom (kb. i.e. 2040-1786) nagyhatalmú urainak sírkamráiban levő történelmi feljegyzésekben figyelemreméltó egyezésekre találtak. De ez jelentheti azt, hogy Szinuhe valóban élt és a története valós tényeket közöl? A probléma az, hogy az évszázadok alatt többször átmásolták a történetet, és másolók mindig hozzátehettek vagy elvehettek valamit a történetből. Így természetesen roppant nehéz kideríteni, melyik az eredeti változata a történetnek. Emellett pedig a szerző vagy szerzők feladata nem a főhős kalandjainak egyszerű elbeszélése volt, hanem az emberi lehetőségek vizsgálata is. Ezért jelentősen háttérbe helyezték, vagy szándékkal kihagyták Szinuhe vándorlásainak földrajzi részleteit. A mesélő számára nem ez volt a fontos, hanem a tanulság.

Érdekes, hogy bár az egyiptomiak gyakran alkalmaztak mágiát, a túlvilágot, a szellemeket, démonokat, mégsem jelenik meg ezek egyike sem Szinuhe történetében. Ebből a szempontból a mű rendkívül realisztikus, azaz úgy tűnik, a valós eseményeket meséli el. Ettől függetlenül az egyiptológusok továbbra is szkeptikusok, nem hiszik, hogy Szinuhe valóban létezett. Bill Manley egyiptológus, így beszél erről: „Még ha egykor valóban élt is volna ez a Szinuhe nevű méltóság, az élettörténetét olyannyira átdolgozták irodalmilag, hogy az eredeti kiindulási alapból nem sok maradt.”

Ugyanakkor nem lehet szemet hunyni afölött, hogy Szinuhe talán mégis élhetett. Története valószínűleg szájról szájra terjedt és csak a Kr.e. 1800-as években vetették papiruszra. Az olvasókat azonban annyira magával ragadta Szinuhe története, hogy miattuk válhatott egy egyszerű életrajzi mű, kiszínezett irodalmi alkotássá. Ahhoz azonban, hogy meggyőződjünk arról, valóban élt-e a fentebb említett férfiú, bizonyítékot kellene találni valamikori létezésére. Talán egyszer, a forró egyiptomi homokdűnék alól napfényre kerül az igazság.

Forrás: Látkép Extra/téli különszám – a történetet a forrás nyomán lejegyezte: Csiribusz

Képforrás: bookz.blog.hu; imagui.com