Greta Garbóval kapcsolatban gyakran felemlegetik a „legendát”, miszerint különös vezetéknevét a magyar „Gábor” keresztnév betűvariációjából kapta. Ne húzza el a száját a kedves kételkedő, mert ez nem pletyka, hanem bizony igaz! Garbo felfedezője, Mauritz Stiller rendező, miután az 1920-as évek elején biztosra vette, hogy a lány karrierje hamarosan komoly fordulathoz érkezik, azon törte a fejét, miféle nevet találjon Greta számára, hiszen az eredeti Gustafsson nagyon átlagos és gyakori svéd vezetéknév volt. Olyan művésznevet akart Gretának választani, amely nemzetközi környezetben is könnyen megjegyezhető és kimondható. Ezekben az időkben Stiller jó barátságot ápolt Arthur Nordénnal, aki forgatókönyvíróként is megmutatta tehetségét, de eredeti szakmája szerint történész volt, ezenkívül nagy irodalmi műveltséggel rendelkezett. Nordént behatóan érdekelte a magyar történelem, azon belül is Erdély helyzete. Különösen Bethlen Gábor erdélyi fejedelem alakja keltette fel az érdeklődését, akiről tanulmányt is írt. Közben a „Gábor” név megragadta a fantáziáját és amikor legközelebb Stillerrel találkozott, ötletként felvetette, hogy adja Gretának a „Gábor” nevet vezetéknévként. Stiller ízlelgette a nevet: „Gabor... Gabro... Grabo... Megvan! Garbo!” Így született meg Greta Garbo.
Még egy másik történet is fűződik a híres svéd színésznőhöz, ez pedig a divat világát érinti. Greta Garbo szívesen viselte a magas, csőszerű, visszahajtható nyakkal rendelkező kötött pulóvereket. Bár magát a fazont nem ő találta ki, régóta ismert volt a viselettörténetben, mégis akaratlanul divatba hozta az 1950-es években. Azóta – legalábbis Magyarországon – a színésznőről elnevezve, a mai napig garbónak nevezik ezt a pulóvertípust.
Eredeti nevén Greta Lovisa Gustafsson szegény, földműves családból származott. Édesapja, Karl Alfred Gustafsson megnyerő külsejű, érzékeny ember volt, míg édesanyja, a félig lapp származású Anna Lovisa Karlsson erős akaratú, határozott személyiségű asszony. Greta harmadik gyermekként született 1905-ben a svéd fővárosban, Stockholmban.
Greta szép vonású, zárkózott kislány volt, aki vajmi keveset tudott a színházról, de édesanyja egyik barátnője, aki nagy színház és mozi rajongó volt, sokat mesélt neki színészekről, filmekről, előadásokról. Mindez felkeltette az álmodozó kislány érdeklődését és nagyon szeretett volna színésznő lenni. Valószínűleg a sors is annak szánta, mert életútja célirányosan e pálya felé terelte.
Édesapja korán meghalt, így tizenhat éves korára egy áruházban kezdett dolgozni, ahol egy napon, szép arca miatt megkérdezték, volna-e kedve kalapos reklámfotókon pózolni az áruház divatkatalógusa számára. Volt kedve. A fotókat hamarosan reklámfilmek követték, ahová szintén szívesen hívták Gretát, pedig alkata akkor még kissé molett volt. Nem sokkal később Erick Pletscher, a svéd filmgyártás neves rendezője látogatott el az áruházba. Nem Greta érdekelte, kizárólag vásárlás céljából jött, de a lány ügyesen kieszközölte, hogy a férfi hallgassa meg. A meghallgatás nem volt túl sikeres, de mégis, Pletscher meglátott benne valamit és szerződtette egy kis szerepre a legközelebbi, Csavargó Péter című burleszkjébe.
Ezzel sínre is került a pályája. Mivel nem volt különösebb színészi tapasztalata, Greta beiratkozott a Royal Dramatic Theatre-be, ahol menet közben megismerkedett a már fentebb említett Mauritz Stiller finn-svéd rendezővel, aki látva tehetségét, azonnal felkarolta az ifjú lányt. Később, mikor 1925-ben Stillert Amerikába csábítgatta a Metro-Goldwyn-Mayer, csak úgy volt hajlandó menni, ha Garbót is szerződtetik.
Így került Greta New Yorkba, de ekkor még nem igazán beszélt angolul, ami a némafilmek idejében nem is volt különösebb probléma. Nem úgy később. Nagyon sok némafilmsztárt tett tönkre az új kihívás, miután betört a hangosfilm. Jó részük Európából származott és nem túl jól, vagy ilyen-olyan akcentussal beszélték az angol nyelvet. Miután nem színpadi színészek voltak, hanem némafilmesek, nem tartotta senki sem szükségesnek a szép beszéd tanulását, a beszédtechnikák elsajátítását, az akcentus kiküszöbölését, egész egyszerűen azért, mert nem volt rá szükség. A hangosfilm azonban átalakította a feltételeket, és sajnos nem egy némafilmsztár karrierje feneklett meg emiatt. Nagyon sok „nagy” név vonult vissza és utazott haza európai hazájába. Az új arcok mellett csak kevesen tudtak megmaradni a felszínen.
Garbo azonnal befutott első szerepével és egycsapásra híres lett. Akárhová ment, mindenhol felismerték és szinte teljesen megbénult az élete emiatt. Még otthonában sem tudott nyugodt visszavonultságban lenni, mert mindenhol – még a szomszédság kertjeiből is – lesifotósok vagy turisták hada vizslatta lépéseit. Többször kellett költöznie, mire olyan otthont talált magának, ahol nem fértek a közelébe. Egyébként ahogyan sokan, ő sem szerette Hollywoodot, mindig hazavágyott Svédországba.
Karrierje határozottan és szépen ívelt felfelé, de a szerény Greta továbbra is visszahúzódó, magányos életet élt. Nem érdekelték a partik és semmilyen allűrje nem volt, ami sztártársait általában jellemezte. Zárkózott életet élt, kevés barátjával tartotta a kapcsolatot.
Mint említve volt már, hamarosan eljött a hangosfilmek világa. Nagyon kevesen tudták venni az ezzel járó akadályokat, s ezen kevesek közé tartozott Garbo is. Bár némi várakozás előzte meg az első hangos filmjét, kellemes meglepetést szerzett szép, búgó beszédhangjával. Nem volt ilyen szerencsés színészkollégája John Gilbert, akit a hangosfilm megjelenése teljesen tönkretett. Korábban több filmben szerepeltek együtt Garbóval. Nagyon megkedvelték egymást, jóbarátok lettek, igaz, John Gilbert ennél többet akart. Ő beleszeretett a nőbe és háromszor is feleségül kérte, de Garbo mindannyiszor nemet mondott. Gilbert az első hangosfilmjénél csúnyán leégett. Bár a kor egyik legvonzóbb férfiszínészének tartották, amikor először meghallotta a közönség az eredeti hangját, állítólag az egész nézőtér hangos röhögésbe tört ki. Magas hangja igencsak ellentétben állt férfias, szívtipró külsejével. Később a stúdió próbálta menteni a helyzetet azzal, hogy Gilbert éppen hangszálgyulladásban szenvedett, de John Gilbert többé nem lett az, aki volt. 1928-ban Stiller, 1936-ban Gilbert hunyt el. Mindkettejük halála megviselte Garbót.
Eközben pályája mind magasabbra ívelt. Többször jelölték Oscar-díjra, de egyszer sem sikerült elnyernie, viszont 1955-ben életmű-Oscart kapott. 1941-ben aztán az MGM rossz számításának köszönhetően csúnyán megbukott A kétarcú nő című filmjével. Többé nem állt kamera elé, pedig mindig készült rá. Hívták is sokszor, de a nagy visszatérés valahogy mégsem történt meg.
Soha nem ment férjhez, noha számtalan kérője akadt. Sosem szült gyereket, pedig állítólag nagyon szerette őket. Egyes pletykák szerint leszbikus volt, mások biszexuálisnak tartották. 1931-ben ismerte meg Mercedes de Acostát, de miután a nő megírta önéletrajzát és abban leszbikus ügyeiről is kitálalt, Greta megszakított vele minden kapcsolatot. Nagyon kevés barátja volt és élete utolsó éveiben teljes magányba vonult. 1990-ben New Yorkban halt meg.
Írta: Csiribusz
Képforrás: port.hu; pinterest.com; garboforever.com; theplace2.ru; wefollowpics.com; blf.fi; cafeleszbosz.blog.hu
