Amikor az átlagember hírességekről olvas és hall – legyen az politikus, zenész vagy filmsztár –, legtöbbször fényűző életmódjuk, gazdag életvitelük és pazar otthonaik varázsolnak el minket, amelyekben olyan luxus van kiépítve, hogy az ember szeme-szája elámul. S nagyon megdöbbenünk, amikor egy-két hír arról számol be, hogy ezeknek a pompázatos lakhelyeknek néhány helyisége mennyire nincsen kihasználva. Gondolunk itt konkrétan a fürdőszobákra, melyek ugyebár arra hivatottak, hogy segítsenek az ember testét higiénikusan tartani. Bizony, bizony, hiába a gazdagság és a luxusélet minden kiváltsága, vannak olyan híres emberek, akik nem szeretnek fürdeni még akkor sem, ha mások fintorogva elhúzódnak tőlük bukéjukat szagolva.
Még a történelem egy-két hírességéről is maradt fenn hasonló fáma. Nem volt ez másképp a Távol-Keleten sem. Dzsingisz kánról feljegyezték, hogy a mosakodást szentségtelenségnek tartotta. Addig hordott egy ruhát, míg az a mocsoktól le nem szakadt róla. Egyébként a szennyes ruha minden mongol harcos jellemző ismertető jele volt. Ugyanis hiedelemviláguk szerint, ha megszabadulnak a piszoktól, azzal magukra haragítják a víz körforgását irányító szörnyű sárkányokat. Mindennek egyéb hasznát is látták. A harcost a piszokréteg megvédte a hidegtől, ráadásul lélektani fegyver tudott lenni a testükből áradó bűz.
Aztán megemlíthetjük mindjárt a könyörtelen kínai diktátor, Mao Ce-Tung esetét is, aki éppúgy megvetette a szappant, mint az emberi jogokat. A fiatal lányok, akik a hálószobájából kikerültek, meghökkenve sugdosták maguk között: „Olyan bűz van nála, mint a majomházban...” Hajában tetvek tanyáztak, bőre fertőzésekkel küzdött. A testére ragadt nagyobb piszkokat a szolgálói forró törölközőkkel való dörzsöléssel távolították el. Fürdőről hallani sem akart, az egyetlen nedvesség, ami hozzáérhetett, a Jangce folyó vize volt, amit nem egyszer átúszott életében.
Hasonló undorral viszonyult a fogkeféhez is. Ezt azzal magyarázta, hogy a tigris sem mos fogat. Reggelenként csak kiöblítette a száját teával vagy elrágott egy-két tealevelet. Nem csoda, ha fogazatát vastag, zöld lepedék borította, majd megfeketedve kihullottak.
A francia király, IV. Navarrai Henrik, aki a 16. században élt, híressé vált káprázatos fokhagymaszagáról. Alattvalói gúnyt is űztek belőle a háta mögött: „A leheletével húsz lépésről leterítene egy szarvast.” A király nemcsak fogyasztotta, kenőcsöt is készíttetett a fokhagymából. Ennek tetejében ritkán fürdött, mindig izzadságtól bűzlött és vöröses hajában tetvek tanyáztak. „Egész testét paraziták borítják. Ezeknek a spanyol tetveknek nem volt elég az alsó része, vagy lehet, hogy ott nem volt elég hely, mert a hónaljára és a hajgyökereibe is befészkelték magukat" – jegyezte fel Théodore Agrippa d'Aubigné tudós és hadvezér. A király egyik szeretője, Henriette d'Entragues egyenesen egy döghöz hasonlítja a szagát.
A királynak mégis nagy sikere volt a nőknél, noha szutykossága és elhanyagoltsága csavargókinézetet kölcsönzött számára. Ám némelyiket erőszakkal vitte ágyba, akik nem egyszer elájultak az aktus előtt a szagától. Ennek ellenére tizennégy gyermeket nemzett, hatot a hivatalos királynénak, Medici Máriának, a másik nyolcat szeretőinek.
Amikor személye már önmaga számára is kezdett visszataszítóvá válni, egyszerűen megparancsolta, hogy oltsák ki a fényt. Úgy, mint Agen városában az 1576-ban rendezett egyik bálon. A sötétben aztán társaival megerőszakolt pár jelenlévő hölgyet a lányaikkal együtt. A túlzott kulturáltságot sem önmagától, sem szeretőitől nem várta el. Egyiküknek például ezt írta egy levélben: „Kérlek, drágám, ne mosakodj, egy hét múlva érkezem.”
A másik leghíresebb francia király, a Bourbon-dinasztiából származó XIV. Lajos, aki magát Napkirálynak is neveztette, fényes udvart tartott maga körül, de a tisztálkodásra vajmi keveset adott. A kellemetlen szagokat parfümökkel igyekeztek elnyomni.
A király nagy szoknyavadász hírében állt, de míg hálószobájában meglehetősen nagy forgalmat bonyolított, a fürdőszoba használatát elhanyagolta. Állítólag egész életében mindössze háromszor fürdött meg. Orvosa hiába tanácsolta a gyakoribb tisztálkodást saját egészsége érdekében, nem nagyon hajlott szót fogadni. Összes tisztálkodása a reggeli mosakodásra korlátozódott, mely abból állt, hogy ujjhegyeit és száját gyorsan benedvesítette, aztán máris letörölte. A kölnivizet azonban előnyben részesítette. Naponta többször átdörgölte vele a testét. Különösen a narancsvirág illatát kedvelte. Bár ifjú korában dús haja volt, a kor divatjaként parókát hordott, mely alá hosszú vakarópálcákkal tudott benyúlni, ha a tetvek túlságosan virgoncnak bizonyultak.
A nemfürdés egyébként úgy általában jellemző volt a francia társadalom minden részére. A 17. századi Franciaország nagy szakértője, G. Mondgérdien szerint: „A 17. század polgára asztalánál és toalette-jében a legvégletesebb kifinomultság és kényelmesség párosul a tisztaság teljes hiányával. Tollas hódszőr kalapját a fején, kardját oldalán viseli vacsora alatt is, de a keze ritkán tiszta.”
Hogy a történelmi személyek sorát tovább folytassuk, meg kell említeni a 18. századi porosz uralkodót is, II. Nagy Frigyest. Ő a kis Poroszországot a vezető európai nagyhatalmak sorába emelte, és nagy mértékben hozzájárult a német nemzeti karakter kialakításához. Palotájában azonban szutykos, szakadt gúnyában közlekedett, ráadásul imádott agarai kutyagumijába is mindig szerencsésen belelépett. Amikor 1786-ban elhunyt, az ingének háta annyira ki volt kopva a sok izzadságtól, hogy komornyikja a saját ingét adta rá.
A következő híresség, aki legalább annyira rühellte a vizet, nem más, mint az egyik legnagyobb zeneszerző, Ludwig van Beethoven. Egyfelől zenei géniusz volt, akinek szimfóniái a mai napig emberek millióit gyönyörködtetik, másfelől siket, elhanyagolt, iszákos alak, aki kerülte a társaságot. Még harmincéves sincs, amikor hallása komolyan romolni kezd, míg végül teljesen megsüketül. Ennek ellenére legnagyobb műveit ezekben az időkben alkotta. Elkeseredése még az öngyilkosság gondolatát is felvetette benne, de igazán külsejét pusztította „csak” el. Az egyik ismerőse úgy írta le a nagy mester környezetét, mint „a világ legpiszkosabb és legrendetlenebb helye.” A padlón ételmaradékok, bűzlő éjjelik keveredtek a befejezetlen partitúrákkal. Külseje piszkos volt, szakadt és mosatlan a ruhája, arcát gyermekkori himlőhelyek csúfították.
De hogy napjainkhoz eljussunk, nézzük mindjárt a sztárvilág egy-két nagyját. Állítólag Johnny Deppnek jól feküdt Jack Sparrow mosdatlan kalóz szerepe. Zuhanyozás és tiszta ruha nélkül napokig nyugodtan elvolt.
A Becstelen Brigantyk című film forgatásakor Brad Pitt testszaga olyan elviselhetetlen volt, hogy Eli Roth kolléganőjének meg kellett törölnie a hónalját egy megnedvesített gyerekkendővel.
Kellemetlen szaggal bünteti a környezetét az Alkonyat vámpír-saga főszereplője, Robert Pattinson is. „Soha nem törődtem a tisztasággal. Gyakran csak azért öltözöm át, mert már magamnak is büdös vagyok.”
Hogy ne terhelje a bolygónkat, a Pretty Woman, Julia Roberts úgy takarékoskodik a vízzel, ahogy tud. A rendszeres zuhanyozást a dezodorokkal együtt száműzte – a volt testőre szerint.
Cameron Diaz színésznő már húsz éve nem használt dezodort. „Nem hiszek bennük. Szerintem károsak. Az emberek éppen azért büdösek, mert dezodort használnak. Minden szagot visszatartanak, s azután ne csodálkozzunk, hogy büdösek vagyunk.”
„Néha úgy bűzlik, mint egy kamionsofőr, de nekem az tetszik” - jelentette ki a Jóbarátok című sorozat sztárjáról, Courtney Coxról exférje, David Arquette.
Volt kolléganője, Joan Rivers szerint problémái vannak a testszagával Russell Crowe-nak is. „A partikon inkább a szembeszéllel egy irányban ülök” - mondta néhány éve.
De még a híres Elvis Presley-n is csodálkozhatunk, aki szintén nem rajongott a túlzott ápoltságért. Albert Goldman Elvis című könyvében egyértelműen leírja, Elvis mennyire rühellte a rendszeres mosdást és csak ritkán fürdött. Koncertjei, fellépései után sem zuhanyozott le, mint sok más sztár tette volna, inkább csak átdörgölte felsőtestét egy száraz törölközővel. Állítólag néhai feleségét, Priscillát borzasztóan dühítette ez a helyzet és egy alkalommal fürdőszobájuk zuhanyzójába, ágyék magasságában felszereltetett egy plusz zuhanyrózsát, hogy legalább így érje némi vízsugár férje alfelét.
Forrás: csiffary.extra.hu; valamint a Látkép magazin / 2016. október / Szappant és vizet kerülő nagyságok című cikke alapján írta: Csiribusz
Képforrás: hu.wikipedia.org; biografieonline.it; mixonline.hu; cultura.hu; tourisme-castres.fr; liveittexas.com; eskxluziv.weebly.com
