Biztos vagyok benne, minden felnőtt emlékszik még azokra az időkre, amikor kisgyermekként izgatottan várta a decembert, és nem csak a hó, a szánkózás, a karácsony miatt, hanem a télapó végett is. Felnőttként az ember mosolyogva nézi a gyermeksereget, amint ámulva bámulnak fel a télapóra, és csillogó szemekkel veszik át a kis csomagokat, melyekben mindenféle finomság van.

A télapó vagy mikulás, minden országban más és más hagyományt, néha hasonló szokásokat, ábrázolásokat jelent. De valóban csak népszokásról, hiedelemről van szó? Tényleg csak kisgyerekeknek kitalált dajkamese az egész télapósdi? Nem! Mint minden hagyománynak és szokásnak, ennek is van alapja. A történet Szent Miklós alakjához vezet vissza. Elsősorban az ő személyéhez kötik a télapós hagyomány kialakulását. Angolszász területeken ma is Santa Clausnak, azaz Szent Miklósnak hívják a télapót. De ki ő?

Szent Miklós, aki életében püspök volt, Kr.u. 300 előtt (némely források szerint 270 és 286 között) született az anatóliai (Kis-Ázsia) Myrában egy gazdag, vallásos lelkületű családban, és itt is halt meg 350 körül (más forrásban 343. december 6-án).

A 13. századi Legenda Aurea szerint, már újszülöttként világos volt mindenki számára, hogy kiválasztott gyermek, hiszen születése napján felállt a kádban az első fürdetésnél, és később, a böjti napokon sem volt hajlandó egynél többször szopni. Felnőttként, már életében számos hír keringett legendás csodatételeiről.

19 éves volt, amikor nagybátyja (a szintén Miklós nevű myrai püspök) pappá szentelte. Utóbb a Sion kolostor apátja lett Myra közelében. A szüleitől örökölt vagyont szétosztotta a szegények között. Segítette a szegény gyermekeket, és ezért szentnek tartották őt.

Amikor a myrai püspök meghalt, a többi püspök összeült, hogy utódját megválasszák. Éjszaka egyikük szózatot hallott: „Holnap délben, állj a templom kapujába! Az első embernek, aki akkor belép, Miklós lesz a neve, őt szenteljétek püspökké.” És valóban, másnap, ahogyan megjósoltatott, Miklós megjelent a kapunál, és minden tiltakozása ellenére püspökké szentelték.

A fent említett források szerint Miklós részt vett az első nikeiai zsinaton és megpofozta ellenlábasát, Ariust. Ezért először elítélték, de a zsinat végén rehabilitálták. Miklós azonban nem szerepel a nikeai aláírók listáján, viszont az is igaz, hogy ez csak töredékesen maradt fenn.

1071. augusztus 26-án IV. Romanos bizánci császár megütközött a szeldzsuk törökökkel a manzikerti csatában. A harcban a törökök győztek, Romanost foglyul ejtették, ezzel Kis-Ázsia a szeldzsukok ellenőrzése alá került. I. Alexios Komnénos visszahódította ugyan Kis-Ázsiát, de uralkodásának első időszakában a helyzet még elég zavaros volt. Ezt kihasználva, 1087. május 9-én olasz kereskedők – mivel az ezen éveket megelőzően kereskedelmi flottájuk jórésze odaveszett a viharokban, azt gondolták, hogy Szent Miklós védőszent elpártolt tőlük –, kalózokkal feltörették a sírját, csontjait pedig elraboltatták és ereklyeként Bariba vitték. A törökök és olaszok között most is vita van a csontok visszaszállításáról, de a Vatikán már ez ügyben Bari mellett áll ki. Bariban azóta is a hajó érkezése napján, május 9-én ünneplik.

Az egyik leghíresebb történet, a három szűz esete. A legenda elbeszéli, hogy volt egy szegény ember, aki hozomány hiányában nem tudta férjhez adni három leányát. A lányokra így bizonytalanság várt, és nagy valószínűséggel nyilvánosházba kerültek volna. Amikor Miklós ezt meghallotta, megsajnálta őket és elhatározta, hogy segít rajtuk. Egyik éjszakán, arannyal teli erszényt dobott be a szegény lányok ablakán, de mivel szerény ember volt, mindezt nagy titokban tette. Így megmentette a gyalázattól a nagyobbik lányt, s mikor a két kisebb lány is eladó sorba került, ugyanúgy kaptak egy-egy erszény aranyat. Így mindhárom lány tisztességgel férjhez tudott menni. A csodatévő kiléte, valószínűleg örökre titokban maradt volna, ha a hálás apa nem leste volna ki jótevőjüket, hogy köszönetet mondjon. Miklós erre csak azt válaszolta, egyedül Istennek tartoznak köszönettel.

Legendájához tartozik az az elbeszélés is, mely szerint megmentett három, ártatlanul vádolt katonatisztet. Koholt vádak alapján bebörtönözték, és halálra ítélték őket. Miklós állítólag megjelent Nagy Konstantin római császár álmában, és így megmentette a katonákat a hóhértól.

Megszámlálhatatlan a sok jótéteménynek a száma, ami Miklós nevéhez kötődik, különösen a gyermekek tekintetében. Az egyik ilyen történet szerint egy gonosz vendéglős, elcsalt és meggyilkolt három iskolás fiút, és holttestüket sóval tartósítva, egy-egy hordóba rejtette. Miklóst figyelmeztette egy angyal erre a gyalázatra, mire ő felkereste a vendéglős házát, feltámasztotta a fiúkat, és megbüntette a bűnöst.

sm

A 11. században jelent meg a három gyermek történetének dramatizált változata, melyben az ártatlan gyermekek napján, december hatodika előestéjén előadott püspökjátékból bontakozott ki, a közismert Miklós-est: a gyermekek meglátogatása, kikérdezése és megjutalmazása.

Egy másik alkalommal, már halála után, egy gyermektelen házaspár azért imádkozott Szent Miklóshoz, hogy gyermekük lehessen. Végül hamarosan született egy kisfiuk, s amikor már nagyobbacska volt, anyjával együtt tengerre szállt, hogy hálából elvigyen a myrai Szent Miklós-templomba egy díszes, fogadalmi kelyhet. Útjuk során a gyermek, épp vizet akart meríteni a tengerből, amikor egyensúlyát veszítve a vízbe zuhant, és eltűnt a habokban. Az apa, bár vigasztalhatatlan volt, fogadalmát teljesíteni akarta, de az ígértnél, sokkal egyszerűbb kelyhet tett az oltárra. Egy láthatatlan kéz azonban, elutasította a kelyhet, és lesöpörte az oltárról. Egyszer csak látja ez az ember, hogy halottnak vélt kisfia beszalad a templomba, és elmeséli, hogy amikor beleesett a vízbe, Szent Miklós püspök az ölébe vette és megmentette. Most már az igazi hálaajándékot tették le az oltárra.

Gyermekáldásért más házaspár is fordult Szent Miklóshoz. Egy alkalommal egy férfi, hasonló szándékkal akart Miklóshoz fordulni, de mire megérkezett hozzá, a püspök már halott volt. Elkeseredésében, a holttestet takaró vászonból elvitt egy darabot ereklyeként. A következő év december 6-án, a férfi felesége kisfiút szült, de hét évvel később, arab rablók elrabolták a gyermeket. Egy év múlva, ismét pont december 6-án, a házaspár a Szent Miklós-templomban imádkozott gyermekük megszabadulásáért, amikor váratlanul forgószél kerekedett, és a magával ragadott kisfiút épp a templom előtt tette le.

De Szent Miklós nem csak gyermekekkel és ifjú lányokkal törődött. Feljegyezték, hogy egy alkalommal, bár keresztény volt, bátran kiállt egy zsidó mellett. Történt pedig, hogy egy keresztény, aki adósa lett egy zsidónak, nem akarta megadni tartozását, sőt, tanúk előtt hangoztatta, hogy már rég kifizette a zsidót. Amikor sor került a tárgyalásra, a hazug keresztény cselhez folyamodott. Magához vett egy vándorbotot, melyet előzőleg kifúrt, és arannyal töltött meg. Amikor esküt kellett tennie a bíróság előtt, a zsidó kezébe adta át a botot, és megesküdött, hogy sokkal többet is adott vissza neki, mint amennyivel valójában tartozott. Az eskü után visszavette a botot. Miután a csalás bevált, és megnyerte a pert, mint aki jól végezte dolgát, elindult hazafelé. Útközben azonban elfáradt, ezért ledőlt az út szélére, és elaludt. Míg pihent, egy arra haladó kocsi, véletlenül áthajtott rajta. A bot eltört, az arany láthatóvá vált. A zsidó visszakapta a pénzét, de arra kérte Szent Miklóst, hogy azért gyógyítsa meg a csalót.

270-ben, Miklós zarándokútra indult Jeruzsálembe. Útközben, a tengeren viharba keveredtek, és a mellettük haladó hajó orrvitorlája elszabadult. A hajó háromfős legénységéből kettő a vízbe zuhant. Miklós ezt látva, a tengerbe ugrott, mindkettőt sikerült elkapnia, és a fedélzetre visszavinnie. Majd köpenye övével mindegyiket az árbochoz kötözte, hogy ne csússzanak vissza a hullámokba. Ezek után köszönetet mondott Istennek, és visszaúszott a saját hajójára. Nem sokkal később, a majdnem pórul járt hajósok, hálaimát mondtak a myrai templomban, ahol felismerték Miklós püspököt, és megköszönve neki segítségét, visszaadták köpenyének övét, amit azóta is ereklyeként őriztek.

Nagy éhínség volt, amikor Miklós megtudta, hogy a kikötőben horgonyoz egy hajó, mely gabonát visz a bizánci császár udvarába. Megkérte a hajósokat, rakják ki a gabona egy részét a szükség enyhítésére. A hajósok először nem akarták teljesíteni a kérést, mert a rakományt le kellett szállítaniuk a császárnak. Amikor Miklós megígérte neki, hogy nem kell félniük, mert nem lesz bántódásuk emiatt, akkor átadták a kért mennyiséget. Megérkezve Bizáncba, megrökönyödve tapasztalták, hogy a gabona hiánytalanul megvan.

Történt egyszer, hogy Miklós püspök kivágatott egy fát, melyet a pogány nép, Diána istennő fájának tartott. Diána mérgező folyadékot főzött bosszúból, és megbízott pár utazót, hogy vigye el a keveréket Myrába, majd Miklós püspök jelenlétében áldozati ajándékként mutassák be a templomban. Miután a zarándokok tengerre szálltak, Miklós megjelent nekik, és felszólította őket, hogy dobják a tengerbe a veszedelmes folyadékkal teli korsót. A zarándokok engedelmeskedtek, és elrémülve látták, hogy a vízbe dobott folyadék lángokba csap föl.

Szent Miklós püspök a tengerészek, kereskedők, az illatszerészek, a gyógyszerészek, a zálogházak, gyermekek, leányok, foglyok, pékek és diákok védőszentje számos országban, valamint Magyarországon a pálinkafőzők és Kecskemét város védőszentje is.

A jelen körülmények között, Myra püspökének alakja, alig ismerhető fel sűrű szakálla mögött. A hívő ember számára azonban akkor is szent alakja ragyog, ha sokak számára Szent Miklós ma már csak a Télapó.

Forrás: hu.wikipedia.org; Diós István: Szentek élete – lejegyezte: Csiribusz

Képforrás: iiculture.org; full-of-grace-and-truth.blogspot.com; stnicholascenter.org; divany.hu; commons.wikimedia.org