A birodalom idejére a rómaiak úgy érezték, a nagy istenségekhez intézett imáik üres formalitássá váltak. Ez persze nem azt jelentette, hogy a vallás már nem jelentett semmit számukra. Továbbra is hitték, hogy az istenek és a szellemek határozzák meg életüket. A rómaiak mindenben jeleket – ómeneket – láttak. Rendkívül babonásak voltak.

Hittek abban, hogy bizonyos napok szerencsétlenséget hoznak; hogy a bagoly, a kígyó és a fekete macska a katasztrófák hírnökei. Még a művelt rómaiak is szörnyen féltek a kísértetektől. Az emberek szerencsét hozó talizmánokat viseltek, hogy elűzzék a gonosz lelkeket. Bonyolult szertartásokon vettek részt annak érdekében, hogy melléjük álljon a szerencse.

Az emberek számos módon próbáltak a jövőbe látni. Az auguroknak nevezett papok a madarak repüléséből, a felhők alakjából, a csillagok elrendeződéséből következtettek jelekre. A hadvezérek úgy próbálták megjósolni egy-egy ütközet kimenetelét, hogy megfigyelték, hogyan esznek a felszentelt csirkék. Az aggodalmaskodó császárok asztrológusok tanácsát kérték, hogy megtudják, orvgyilkosság áldozatává válnak-e vagy sem. Válságos időkben a rómaiak Cumae-i Sibylla írásait lapozgatták. A bölcs asszony egy barlangban éldegélt a római császárság idején, és azt állította, hogy a jövőbe lát.

Az i. sz. 1. századra sokan keresték azt a hitet, amely nagyobb értelmet ad életüknek – rómaiak ezrei fordultak a Közel-Kelet vallásai felé. Az állami vallással ellentétben ezek az idegen hitek szigorúan megszabták, miként kell a hívőknek élni, s a halál utáni élet reményével is táplálták őket.

/Ízisz, egyiptomi anyaistennő/

/Ízisz papjai csörgőt ráztak, melyet sistrumnak neveztek/

A rómaiak szerte a birodalomban szenvedélyes követői lettek az egyiptomi Ízisznek, valamint a frígiai Magna Maternek. A két hatalmas erejű anyaistennő hívei főként nők voltak. Papjaik bonyolult szertartásokat tartottak, a halál és az újjászületés témakörében. Ízisz imádata különösen akkor vált népszerűvé, hogy Kleopátra egyiptomi királynő i. e. 45-ben egy évet Rómában töltött.

Mitra perzsa isten követői földalatti templomokban gyűltek össze. Rémisztő próbatételeknek kellett megfelelniük, úgymint egy koporsóba zárva feküdni órákon át. Kizárólag férfiak tisztelhették Mitrát, vallása különösen a hadsereg tagjai közt volt igen népszerű.

/Bikaölő Mithrász - Anglia, London, British Museum/

A Közel-Kelet nagy vallásaiban, a judaizmusban és a kereszténységben egyetlen istennek hódoltak, ami azt jelentette, a hívek nem imádhattak más, római isteneket. Ezért a birodalom üldözést indított a keresztények és a zsidók ellen. Keresztények ezreit kutatták fel és végezték ki. Hadrianus megpróbálta gyökerestül kiirtani a judaizmust.

A kelta országokban – a mai Britannia és Franciaország területén – több ősi istennek hódoltak, olykor a római istenségekkel együtt. A rómaiak azonban gyűlölték a druidáknak nevezett kelta papokat, mert ellenállásra biztatták a keltákat a rómaiakkal szemben.

Forrás: Fiona Chandler, Sam Taplin, Jane Bingham – Az ókori Róma enciklopédiája

Képforrás: afenykuldottek.hu; carteggiletterari.it; en.wikipedia.org; pinterest.com