1984-ben a huszonkét éves Jennifer Thompson végzős egyetemista volt az észak-karolinai Burlingtonban. Egy ideje boldog párkapcsolatot alakított ki barátjával, így a házasság gondolata is felmerült köztük. Jennifer nagyon csinos fehér lány volt, aki még szépségkirálynő választást is nyert egy helyi versenyen.
Egyik éjszaka rémülten ébredt, amikor saját ágyában valaki kést szorított a nyakához, majd ráugrott és brutálisan megerőszakolta. A lány mindent elkövetett, hogy túlélje az éjszakát, így arra hivatkozva, hogy ki kell mennie a mosdóba, felkattintotta a villanykapcsolót és jól megnézte a férfi arcát. Majd egy óvatlan pillanatban úgy, ahogyan volt, mezítelenül futott ki az utcára, nyomában szorosan az elkövetővel. Jennifer a szomszédoknál talált menedéket. Egészen addig ott sündörgött a férfi a ház körül, míg a rendőrség szirénáit meg nem hallotta. Akkor elfutott. Döbbenet, de alig egy órával később, másfél kilométerrel odébb, ismét lecsapott egy fiatal nőre.
Jennifer segítségével elkészült a fantomkép. Részletes jellemzést tudott adni a tettesről, így a kép hamarosan egész Burlingtont behálózta. Pár óra elteltével megérkezett az első bejelentés arról a huszonkét éves férfiról, aki nem messze Jennifer otthonától dolgozott egy étteremben. Ronald Cottonnak hívták és fekete férfi volt, mint az elkövető. A fantomkép nagyon hasonlított rá, de a fiú ártatlannak vallotta magát és önként ment el a rendőrségre, hogy tisztázza a helyzetét. Alibije azonban nem állta meg a helyét, mert bár nem hazudott, a hétvégék eseményeit idegességében összekeverte. 1984-ben pedig nem volt még DNS-vizsgálat, ami bizonyíthatta volna az ártatlanságát. Ráadásul az azonosítás során Jennifer őt választotta ki a felsorakoztatott férfiak közül. Életfogytiglani börtönbüntetésre ítélték.
A további évek egyikőjük számára sem voltak könnyűek. Jennifer ugyan abban a biztos tudatban élt, hogy a megfelelő tettest juttatta börtönbe, lelke továbbra is háborgott. Eszeveszett gyűlöletet érzett a férfi iránt, aki tönkretette az életét. Mint mondta, a teste meggyógyult, de a lelke továbbra is romokban hevert. Cotton is szenvedett, mert úgy érezte, inkább halna meg, minthogy olyan bűnért ül, amit el sem követett. Aztán egy napon imái meghallgattattak.
Ahogyan teltek a börtönévek, egyszer csak felfigyelt egy új rabtársára. Ugyanabból a városból jött, mint ő, és ugyanabban a cellablokkban helyezték el, ahol őt. A férfi – Bobby Poole – erős hasonlóságot mutatott a fantomképpel, amely Cottont börtönbe juttatta. Egy alkalommal Cotton rákérdezett, ő erőszakolta-e meg azt a fehér lányt évekkel korábban. A férfi tagadóan válaszolt a kérdésre. Cotton ekkor úgy döntött, értesíti az ügyvédjét a fejleményekről. Rávette Poole-t egy közös fotózásra, majd a képet elküldte az ügyvédnek.
Kiderült, hogy Bobby Poole-t nyolcszoros nemi erőszakért ítélték életfogytiglanra. Ezeket a bűnöket ugyanazon a környéken követte el, ahol Jennifer lakott, ugyanolyan módszerrel betörve, hasonló módon elkövetve, ahogyan Jenniferrel is történt. Közben Cotton azt is megtudta, hogy Poole bevallotta egy másik elítéltnek, hogy ő erőszakolta meg Jennifer Thompsont annak idején.
Ezen új információk miatt az Észak-Karolinai Legfelsőbb Bíróság perújrafelvételt rendelt el, ahol már nagyobb volt a tét. A lány megerőszakolása mellett egy másik nemi erőszak miatt is bíróság elé kellett állnia Cottonnak, amit ugyanazon a környéken, ugyanazon az éjszakán követtek el. Ez a másik áldozat közben azt állította, hogy miután megfigyelte Ronald Cottont a tárgyalóteremben, most már biztos benne, hogy ő erőszakolta meg és hajlandó tanúskodni. Kikérdezték Jennifert is, aki ugyanazt vallotta, mint évekkel korábban. A két nő vallomása után, ezúttal kétszeres életfogytiglanra ítélték Cottont. Az ártatlan férfi nem hitt a fülének.
Összesen tíz évet ült le a büntetésből, amikor is tudomására jutott O.J. Simpson tárgyalásával kapcsolatban, hogy van egy új eljárás, amit DNS-vizsgálatnak hívnak, s ami kilencvenkilenc százalékos biztonsággal bizonyítja a bűnt vagy az ártatlanságot. Cotton rámozdult, beadványának helyt adtak és beindult gépezet. A burlingtoni rendőrségen még mindig ott voltak a két bűncselekménnyel kapcsolatos bizonyítékok ledobozolva, s ezen múlott a férfi jövője.
A bizonyítékokat azóta meg is semmisíthették volna, de szerencsére mindez nem történt meg. Használható DNS-t azonban csak a második áldozat esetében találtak. A vizsgálat kiderítette, hogy Cottonnak semmi köze nem volt a bűncselekményhez, Bobby Poole-nak viszont igen. Mindezek után nem volt értelme a további tagadásnak, így hát Poole bevallotta, hogy évekkel korábban ő erőszakolta meg a két nőt.
Miután bebizonyosodott Cotton ártatlansága, Jennifernek szörnyű bűntudata lett és nagyon szégyellte magát. Félt attól, hogy Cotton egyszer majd megjelenik előtte és bosszút áll. Úgy döntött jobb, ha elébe megy az eseményeknek, így megkérte az egyik ügyével foglalkozó nyomozót, hogy szervezzen meg neki egy találkozót Ronald Cottonnal. A találkozó egy templomban történt meg. Jennifer ekkor könnyek között megkérdezte Cottont, ha egész életének összes percét azzal töltené, hogy bocsánatot kér, akkor megtudna-e bocsátani neki? Erre a férfi is elsírta magát és azt felelte: „Jennifer, én már évekkel ezelőtt megbocsátottam.”
Azóta Jennifer és Ronald barátok lettek, együtt járják hazájuk településeit, hogy minél több emberrel megoszthassák történetüket. Egy könyvet is írtak, ami bestseller lett. Mindezzel fel kívánják hívni a figyelmet a rendszer hibáira. Tettükkel több törvény megváltoztatását érték el az észak-karolinai törvényhozásban. A legfontosabb azonban az, hogy a két szívet, amelyeket egykor a gyűlölet kötötte össze, most a szeretet vezérli.
Talán a filmeseket is megihlette Jennifer és Ronald nem mindennapi története, mert 2005-ben Blind Injustice/Vak igazság címmel kísértetiesen hasonló sztorit tartalmazó tévéfilmet készítettek. A történet egy vak egyetemista lányról szól, aki nagy szerelemben él a vőlegényével, de egy este, amikor a lány egyedül van otthon, egy tagbaszakadt fickó késsel ráront és megerőszakolja a saját ágyában.
A lány nem tudja feldolgozni az eseményeket, ráadásul vaksága révén tévesen azonosítja az elkövetőt. Az ártatlanul börtönbe juttatott fiatalember mély hitéből próbál erőt meríteni, míg egy napon új elítéltet hoznak be a börtönbe. A nagydarab fickó azzal kérkedik, miképpen erőszakolt meg évekkel korábban egy vak lányt, s miképp történt, hogy helyette egy ártatlan balekot csuktak le.
A fiatalember rájön, hogy a fickó az ő ügyéről beszél és megpróbálja ügyvéd útján felvenni a kapcsolatot a lánnyal. Amikor a lány megtudja, hogy ártatlan embert juttatott börtönbe, erős bűntudatot érez. Egy templomban kér bocsánatot a férfitól, s ezek után mély barátság szövődik köztük...
Forrás: IDxtra dok.filmje alapján írta: Csiribusz
Képforrás: innocencemattersblog.wordpress.com; eomega.org; freedomandjustice4all.weebly.com; neumann.edu; attheu.utah.edu; amazon.com; godlessmom.com
