Amikor Adolf Hitler hozzálátott, hogy meghódítsa Európát, és olyan birodalmat építsen - mely ígéretéhez híven legalább ezer évig fennáll -, még mindenki azt hitte, mindezt óriási harckocsi-hadosztályaiban és a Luftwaffe bombázóinak szélsebes, pusztító erejében bízva akarja véghez vinni.
Félelmetes terveivel németek százezreit állította maga mellé, s még akkor is valamiféle földöntúli történésben hitt, amikor az oroszok kezdték visszaverni támadásaikat, és a szövetségesek a német megszállás alól felszabadították a lerohant Európát. Amikor a Harmadik Birodalom alapjaiban kezdett omladozni, és ő még mindig hitt a természetfeletti csodában, már tábornokai is kezdtek kételkedni épelméjűségében. Vajon mi volt az oka rendíthetetlen hitének? Talán mégsem a katonai erejében bízva akarta meghódítani a világot? Esetleg a fekete mágia segítségével, az okkult és szent misztikus tanok alkalmazásával kívánta elérni a győzelmet?
Hitlernél még gyermekkorban elkezdődött az okkult mánia. Mélyen és betegesen megrendítette Wagner: Rienzi című operája, mely egy római néptribun fölemelkedéséről és bukásáról szól. A fiatal Hitler, nemzete sorsának metaforáját látta az operában, így belevetette magát a germán mitológia és legenda világába.
Okkult tanulmányokat kezdett és 1909-ben a különc vallási vezető, dr. Jorg Lanz von Leibenfels követője lett. Ez az egykori szerzetes elhagyta katolikus hitét, és új szektát alapított egy romos kastélyban a Duna partján. Itt aztán az okkultizmust, a mágiát és a faji miszticizmust hirdette. Hitlert hatalmába kerítette egy bizonyos vallásos legenda, valósággal a rögeszméjévé vált, s talán ez vezetett harminc évvel későbbi öngyilkosságához is.
1912-ben dr. Walter Stein bécsi közgazdász, betért egy antikváriumba, ahol vett egy könyvet. A könyv a XIII. sz-ban játszódott és a történet a Szent Grál körül forgott, ami egy kehely, melyből annak idején Jézus ivott az Utolsó vacsorán. Miután alaposabban átnézte a könyvet, észrevette, hogy az előző tulajdonos, ceruzával több bejegyzést tett a könyvbe, melyek zavarosak voltak ugyan, de felkeltették dr. Stein figyelmét. Megkérte az antikváriust, hozza össze őt az előző tulajdonossal. Így találkozott a fiatal Hitlerrel.
Dr. Stein nemcsak közgazdász volt, hanem a kora bizánci és középkori művészetek szakértője is. Hitlert lenyűgözte tudása az ősi mitológiák terén, ugyanakkor zavarba hozta baljós hitével a Szent Lándzsa mágikus erejét illetően, mely szerepelt Hitler jegyzeteiben. A fiatalember látta a lándzsát a bécsi Hofburg Múzeumban. A Szent Lándzsa volt az az eszköz, mellyel a megfeszített Jézus oldalát átdöfte egy római katona. Ekkor a katona eksztatikus látomást élt át, melynek során megértette, hogy isten testébe döfte a lándzsát. A fegyvernek ettől kezdve mágikus ereje lett.
Hitler elmesélte Steinnek, mekkora hatást tett rá a lándzsa, melyet a múzeumban látott: „Egyszerre csak valamilyen erőteljes jelenlétet éreztem. Megvilágosodott előttem, hogy nagy dolgok várnak rám, és ellentmondást nem tűrően tudtam, hogy az ereimben folyó vér egy napon a népem nemzeti szellemévé válik.” Ezek után a lándzsa még huszonöt évig volt a múzeum őrizetében.
Hitler több, mint tíz év múlva határozta el, hogy politikai célkitűzéseinek jelképévé az ősi horogkereszt szimbólumát választja. A horogkereszt a hindu vallásban a szerencse szimbóluma, a Nap életadó sugarait képviseli, a viking hagyományokban pedig a mennydörgés és háború istenének, Thornak a pörölyét jelképezi (valamint a világ örök körforgását is szimbolizálja – megj.: Csiribusz).
1934-ben Hitler Heinrich Himmlert nevezte ki a náci mozgalom vezetőjének, és elégedetten nézte, hogy miképp üldözi a zsidókat és a keresztényeket is. Hitler ugyanis egy olyan birodalmat képzelt el, melyből kiirtja a vallásokat, eltörli az olyan ünnepeket, mint a karácsony vagy húsvét, és helyükbe a maga újpogány szertartásait állítja.
1938-ban, amikor egész Németország kancellárjaként szónokolt és bejelentette, hogy Ausztriát is bekebelezi, emberei csöndben bevonultak a múzeumba, és kipakolták az összes értékes műkincset, beleértve a Habsburg koronázási ékszereket, és a Szent Lándzsát is, melyeket azonnal Nürnbergbe szállíttatott. Meggyőződése volt, hogy ő maga nem más, mint Henriknek, a szász királyi dinasztia megalapítójának reinkarnációja, aki a lándzsa előző tulajdonosa volt a Habsburgok előtt.
A győzelemtől eltelve és immár a Szent Lándzsát birtokolva, Hitler beletaszította Európát egy meggondolatlan háborúba. Eleinte valóban úgy tűnt, hogy a lándzsa segíti őket. A lándzsa legendájához ugyanis hozzátartozik, hogy aki birtokában tudhatja, azt mindig győzelemre segíti. Az első négy évben győzelmet győzelemre halmoztak.
A náci nagyvezérnek egyre furcsább dolgai voltak, melyet megbotránkozva szemléltek egyesek. Például Himmler haditanácsot tartott egy felújított középkori várkastélyban, Vesztfáliában, ahol a nagyteremben 13 trónus állt Hitlernek és 12 „apostolának”. Mindennek a teteje az volt, amikor Hitler okkult irodát állíttatott fel Berlinben, ahol kedvenc csillagjósai és parafenoménjai segítettek neki a harcokat irányítani.
1945 áprilisára az amerikai csapatok elérték Nürnberget, és ostromolni kezdték a várost, ami négy napig tartott. Amikor elkezdték kihallgatni a hadifoglyokat, egy sebesült SS-tiszt elárulta, miként kényszerítette a Führer embereinek feláldozására, hogy megmentse a Szent Lándzsát.
Az amerikaiak azonnal keresni kezdték a szent relikviát. William Horn hadnagy vezetésével átküzdötték magukat a törmelékeken és eljutottak a sérült vasajtóhoz, mely elzárta előlük a lándzsát. A lábnyi hosszú pengéhez egy aranydróttal rozsdás szög volt erősítve. A legenda úgy szólt, ez egyike azoknak a szögeknek, mellyel Jézust a keresztfára szegezték.
Azon az éjszakán, amikor Hitler megtudta, hogy az amerikaiak kezébe került a Szent Lándzsa, fejéhez emelte pisztolyát és főbe lőtte magát. Április 30-a volt ekkor, a sötét erők legnagyobb ünnepe.
A történet részletesebben elolvasható az alábbi forrásból:
Gerry Brown: A világ legnagyobb rejtélyei – lejegyezte: Csiribusz
Képforrás: knowyourmeme.com; klartext.weebly.com; disfrutandodemadrid.blogspot.com; paranormal.hu; rejtelyekszigete.com; hu.wikipedia.org
