Történt a napokban, hogy egy szomszédom megállított a lépcsőházban és megkérdezte tőlem, hogy tényleg szokás volt-e az ókori Egyiptomban az élve eltemetést büntetésként alkalmazni?
Ez a kérdés juttatta eszembe a Névtelen herceg történetét, amelyet még gyermekkorom egyik kedvenc regényében Dráveczki (Ghyczy) Zsuzsa: Asszony a fáraók trónján című kiváló könyvben olvastam először, és amely valóságalapjának még egyetemista koromban néztem utána, de információimat most újra felfrissítettem.
Következzék hát – nevezzük így – a Névtelen herceg valódi története, csak erős gyomrúaknak!
A Névtelen herceg, tudományos nevén az E jelű ismeretlen férfi holtteste, hivatalosan 1881-ben került elő, a felső-egyiptomi Luxorral szemben fekvő Deir el-Bahari egyik sziklasírjából. Maga a sír - megtálalásának kalandos körülményeinek elbeszélése külön posztot érdemelne - egyike volt azoknak a királyi múmiákat rejtő rejtekhelyeknek (franciául: cachette-eknek), ahova a Kr. e. 10. század elején Théba főpapjai (vagy akár mondhatnánk papkirályai) a sírrablók elől elrejtették az Újbirodalom nagy fáraóinak és családtagjainak holttesteit, közben némileg megdézsmálva azok sírfelszerelését. A sírok eredetileg elképesztő gazdagságáról némi képet kaphatunk, ha Tutanhamon kincseire gondolunk.
Szóval, visszatérve a deir el-bahari 320. számú sírra, itt több mint 50 múmia nyugodott kusza összevisszaságban, köztük olyan hírességek, mint III. Thotmesz vagy II. Ramszesz több mint 5000 sírfelszerelési tárgy társaságában.
A hírneves halottak között (akiknek a koporsójának egy részét az elrejtést végző papok gondosan összecserélték), most csak egy díszítetlen fakoporsóban nyugvó furcsa holttest érint bennünket. Ennek a múmiának a kibontása olyan erős hatást gyakorolt 1886-ban az, egyébként sokat látott, régész és antropológus urakra, amelyet egyikük így írt le: „a borzalmas agónia utolsó rándulásai még évezredek múlva is láthatóak voltak”. A boncoláson résztvevő vegyész pedig egyenesen arról beszélt, hogy a szerencsétlen embert élve temették el.
Ha a múmia arckifejezésére tekintünk, könnyen megérthetjük az első kutatók nyilatkozatait. De nézzük meg közelebbről a további furcsaságokat, amely a múmia temetését övezik.
Az első és igen furcsa körülmény, hogy a testet birkabőrbe csavarták, olyan anyagba, amely az egyiptomi hitvilág szerint rituálisan tisztátalan volt. A testet ezen belül finom vászonból készült, szokatlanul szorosan megkötött bandázsba csavarták, amelyet vastagon átitattak nátronnal. A vászoncsíkokat a karon és a lábfejnél szoros csomókkal kötötték meg. Ez alatt a réteg alatt egy második, szorosan megkötött bandázs réteg következett, amely alatt viszont a testet egy gyantából, nátronból és mészből álló keverékkel kenték be. A leggyanúsabb körülmény azonban az volt, hogy a holttest belső szerveit, az egyiptomi mumifikálási szokásokkal ellentétben, nem távolították el. A fiatal 20-25 éves férfi fülében a kicsomagoláskor arany fülbevalók voltak, a felirat nélküli koporsóban pedig két botot találtak, amely talán az elhunyt magas rangjára utalt.
Az egyiptomiak számára a halott nevének megőrzése és a holttest mágikus védelme különös fontossággal bírt. A feliratok az amulettek hiánya a koporsón és a holttest körül, a rituálisan tisztátalan birkabőr használata és végül a belső szervek jelenléte, több mint furcsa ebben az esetben. Főleg akkor, ha egy olyan fontos személyről beszélünk, akinek a holttestét fáraókkal és királyi családtagok holttesteivel együtt szállították át talán a Királyok Völgyéből és temették el újra.
A fiatal férfi tehát minden bizonnyal királyi herceg lehetett. Borzalmas arckifejezésére és a többi szokatlan körülményre már kibontásakor több magyarázat született. Felmerült az, hogy a férfit megmérgezték, az hogy valamilyen szörnyű bűn miatt élve temették el. Történetileg pedig néhányan Pentawerrel, III. Ramszesz (Kr. e. 1182–1151) ellen összeesküvést szövő herceggel próbálták azonosítani. Ugyanakkor, élve temetésre nincs semmilyen adat Egyiptomban. Az írott forrásokban a kivégzési módok között előfordul a megfojtás, a lefejezés, vagy különösen szentségtörő esetben a megégetés.
A holtesten az elmúlt években végzett új vizsgálatok után azonban a temetési körülményekre új, szerintem meglehetősen logikus magyarázat született.
Felmerült az, hogy a holttest elsődleges konzerválása nem Egyiptomban, hanem valahol a szír-palesztin területek egyiptomi uralom alatt álló tartományában történhetett, ahol egy királyi herceget talán valamilyen baleset érhetett. A holttestet már hullamerevség beállta után találták meg és a legjobb helyben fellelhető szakemberek balzsamozták be sürgősen. Ez megmagyarázná a mész Egyiptomban szokatlan alkalmazását és a birkabőrt, amely gyakori burkolóanyag a Közel-Keletnek ezen a vidékén. E teóriának az egyetlen gyenge pontja számomra, az amulettek teljes hiánya, valamint az, hogy hazaszállítva a holttestet, amennyiben a díszítetlen fakoporsó az eredeti, miért nem helyezték új feliratos koporsóba.
A Névtelen herceg személye és halálának pontos körülményei tehát továbbra is az ókori Egyiptom egyik megoldatlan rejtélye marad.
Forrás: sirasok.blog.hu
Képforrás: ancientegyptonline.co.uk; sirasok.blog.hu
