Írta: Takács Nikolett

A világutazók és kalandorok a 19. század elején gyakran barangoltak Észak-Amerika addig fel nem fedezett területein. Akik efféle kalandra adták a fejüket, nagyon edzetteknek kellett, hogy legyenek, mert tudták, hogy a mai USA területén lévő Sziklás-hegységben számos váratlan megpróbáltatással kell szembenézniük. A kiszámíthatatlan időjárási viszontagságokat, az őslakos indiánok vagy a vadállatok hirtelen támadásait bizony csak a legkeményebb fából faragott utazók élték túl.

Az egyikük Hugh Glass (kb.1783-1833) volt, aki skót-ír bevándorlók gyerekeként született, és több évig szőrmevadászként kereste kenyerét. Az 1823-as év második felében egy alkalommal Glass egy százötven fős csoportot kísért a Dél-Dakota területén lévő erdőben William Henry Ashley (1778-1838) generálissal a csoport élén.

Az expedíció során Hugh-nak sikerült véletlenül megzavarnia egy anyamedvét szilvaeszegetés közben. A tapasztalt vadásznak ugyan sikerült végül agyonlőni a rátámadó állatot, de a harc során szerzett sérülései egy ideig végzetesnek tűntek.

/A történetből 2015-ben mozifilm készült A visszatérő címmel, Leonardo DiCaprio főszereplésével/

A vadállat eltörte Glass lábát, és annyira mély sebeket ejtett mancsával a férfin, hogy a sérülések következtében kilátszódtak a bordái. Ekkor az expedíció 320 kilométerre volt a legközelebbi lakott településtől. A férfiak a hideggel küszködtek, illetve attól féltek, hogy minden pillanatban lecsaphat rájuk egy bennszülött törzs, ezért Ashley generális, miután alaposan felmérte a helyzetet, úgy döntött, hogy mivel a sérülések miatt Hugh úgysem élné túl az utat, egyszerűen otthagyják őt a vadonban.

Két önkéntest jelölt ki, akik megvárják, amíg Hugh meghal. Azt az utasítást adta az embereinek, hogy temessék el tisztességesen a férfit, és ezt követően térjenek vissza a táborba. Persze magas pénzjutalmat is ígért a két önkéntesnek. A furcsa feladatra John Fitzgerald és társa, Jim Bridger, a később ismertté vált nyomkövető vállalkoztak. Teltek az órák, és a két férfi csodálkozva nézte, hogy a rettenetes sérülések ellenére Glass folyamatosan lélegzett. A számító természetű Fitzgerald azt javasolta, hogy induljanak vissza, és hazudják azt a generálisnak, hogy Glass már meghalt. Sikerült is meggyőznie a még zöldfülű Bridgert, és sorsára hagyták a megcsonkított vadászt. Arra azonban senki sem számított, hogy csoda történik. A sokat megélt Hugh ugyanis magához tért, és elkezdett kúszni az otthona felé.

A környék félelmetes farkasvonítástól volt hangos, a férfi hátán ejtett seb pedig piszkosul fájt, arról meg nem is beszélve, hogy a szörnyű hideg az egyébként is kimerült Glass csontjáig hatolt. A vadász azonban nem adta fel a harcot, és egy medvebőrt magára húzva araszolt tovább védtelenül, fegyver nélkül a civilizációba. Útközben bogyókat és gyökereket evett, és hogy elkerülje a fertőzést, férgeket szórt a sebébe, amik felfalták az elhalt hússzöveteket.

Néhány héttel később összetalálkozott egy barátságos indián törzzsel, akik hazajuttatták őt. Ashley generális nem hitt a szemének, amikor a férfi egyszer csak megjelent a táborban, sőt később teljesen felépült a sérüléseiből.

Senki sem érti, hogy miképp volt képes túlélni az utat a sérülései ellenére. Lehet, hogy az elszántsága, vagy egy magasabb erő mentette őt meg? Vannak, akik úgy vélik, hogy Glasst főképp az elszánt bosszúvágy hajtotta előre, de végül megbocsátott a két férfinek, akik sorsára hagyták őt a vadonban. Ez az eset sem riasztotta őt vissza attól, hogy továbbra is vadásszon a vadonban. Végül 1833-ban vesztette életét egy bennszülöttekkel való összecsapásban.

Forrás: Rejtélyek világa / 2019. június-július – Takács Nikolett írását lejegyezte: Csiribusz

Képforrás: amusingplanet.com; wkms.org