Ahogyan az üggyel ismerkedtem, Candy Rogers jutott az eszembe, akinek szomorú történetét olvasóim is ismerhetik. Több közös pont van a két esetnél. Mindegyik kislányt este rabolták el egy kisvárosban. Mindegyiket megerőszakolták, megölték, testüket egy erdőben rejtették el. Mindegyikőjük gyilkosa egy fiatalember. Mindegyik eset az ötvenes évek végén történt, és mindegyik ügy kihűlt aktává lett.

Maria Ridulph egy hétéves kislány volt, akinek szörnyű esetére a Chicago környéki idősek bizonyára emlékeznek még. Az az 1957-es téli este örökre belevésődhetett emlékezetükbe. A bűntett Chicagótól száz kilométerre nyugatra, Sycamore-ban történt.

Maria négy gyermek közül a legkisebb volt, két nővére és bátyja után. Édesapja, Michael, az egyik gyárban dolgozott, édesanyja, Frances, háztartásbeli volt. Maria, elrablásának idején alig múlt hétéves, mindössze 110 centiméter magas és 23 kilogramm súlyú lehetett. A barna hajú, barna szemű kislány jól tanult, díjakat is nyert a Szent János evangélikus templomban végzett vasárnapi iskolai részvételért.

Frances szerint Maria ideges természetű kislány volt. Ha bajt érzett, azonnal hisztérikussá vált. Az anyja volt az egyetlen, aki meg tudta nyugtatni. Legjobb barátnője, a nyolcéves Kathy Sigman az utcájukban lakott.

1957. december 3-án este, nagy pelyhekben szállingózni kezdett a hó. Maria nagyon belelkesedett és könyörgött, hadd mehessen ki. A vacsora után Kathyvel együtt az utcára rohantak játszani, noha tél lévén már besötétedett. Ide-oda futkostak játék közben, amikor váratlanul felbukkant egy szomszéd fiatalember, és megszólította őket. Mindezt Kathy későbbi elbeszéléséből tudjuk. Szerinte a férfi a húszas évei elején lehetett, magas volt, karcsú, világos hajú, hézagos fogazatú, és színes pulóvert viselt. Azt mondta, Johnnynak hívják, 24 éves és nőtlen. Megkérdezte a lányokat, szeretik-e a babákat és a háton lovaglást. Mariát meg is lovagoltatta a hátán, majd elrohant a házához, s nem sokkal később visszatért egy játékbabával, amit meg akart mutatni a kislányoknak. Eközben Kathynek egyre jobban fázott a téli hidegben a keze, ezért hazament egy kesztyűért, de mire visszaért, sem a férfit, sem a barátnőjét nem látta sehol.

/Maria és Kathy, a két barátnő/

Tanácstalanságában befutott Ridulphék házába, és elmondta, hogy Mariát sehol nem találja. Azt hitték, bizonyára elbújt, de aztán Frances megkérte a fiát, a 11 éves Chuckot, hogy keresse meg a húgát. Miután a fiú is Maria nélkül tért vissza, a szülők megijedtek. Értesítették a rendőrséget, akik egy órán belül civilek segítségével megkezdték a városrész átkutatását. Ám nem találták meg sem a férfit, sem a kislányt.

Közben az FBI is belépett az ügybe, miután sejtették, hogy a gyermeket kivitték az államból. Számos szemtanút kihallgattak, akik látták a két kislányt játszani. Minden vallomás szerint ez 18:00 és 18:30 között lehetett. Akkor még kettesben voltak, amiből következik, hogy a fiatal férfi 18:30 után csatlakozott hozzájuk. Az FBI úgy gondolta, Mariát 18:45 és 19:00 óra között rabolhatták el.

Az egyetlen tanú, aki látta személyesen Johnnyt, a nyolcéves Kathy Sigman volt, akit azonnal védőőrizetbe vettek attól tartva, hogy a férfi visszatér és bántalmazhatja. Az első gyanúsítottak között volt John Tessier, aki a lányok szomszédságában élt a családjával, de Tessiernek az édesanyja alibit igazolt. Bár John Tessier 24 évesnek vallotta magát, valójában csak 18 volt.

1957 decemberének végén, a kis Kathyt bevitték a Wisconsin állambeli Madison rendőrőrsére, hogy fényképek alapján próbálja azonosítani az elkövetőt. A kislány be is azonosított egy Thomas Joseph Rivard nevű 35 éves férfit. Csakhogy Rivard nem lehetett a tettes, mivel az események idején börtönben ült. Nem is hasonlított Tessierre, aki fiatalabb volt, magasabb, karcsúbb. Amikor évekkel később Kathyt az azonosításról kérdezték, azt felelte, nem emlékszik, hogy valaha is azonosította volna Rivardot.

A bűneset országszerte nagy visszhangot váltott ki. Mind Eisenhower elnök, mind J. Edgar Hoover, az FBI feje is érdeklődött a fejlemények iránt. Akadtak gyanúsítottak, de egyiknél sem találtak kapaszkodót, ami által összefüggésbe tudták volna hozni őket a bűnténnyel.

Aztán 1958. április 26-án újabb fejlemények történtek. Ezen a napon a 20-as országút mentén Woodbine közelében, két kiránduló gombát szedett az erdőben. Keresgélés közben észrevettek egy majdnem kidőlt fát, amely alatt egy gyermekcsontváz maradványait találták meg. Csak ing és zokni volt rajta. A lebomlás jól mutatta, hogy már hónapok óta ott lehetett.

A fogászati adatok, és egy hajfürt alapján, valamint a beazonosított ruhadarabok tanúsága szerint a maradványok a hétéves Mariáé (balra) voltak. A többi ruhadarab – kabát, nadrág, cipő és alsónemű – mind hiányoztak. A helyszínről és a halott kislányról nem készültek fotók, mert a halottkém attól tartva, hogy kiszivárognak a sajtó felé, kegyeleti okokból ezt nem engedte meg. Mivel kiderült, hogy egy államon belül történt a bűncselekmény, az FBI kivonult az ügyből, magára hagyva a helyi hatóságokat.

A boncolás során a nagy lebomlási folyamat miatt nem tudták megállapítani a halál igazi okát. Ez majd ötven évvel később történik meg, amikor a törvényszéki antropológus elmondja, hogy Mariát többször torkon szúrták.

Mielőtt tovább mesélnénk, mi történt a későbbi évtizedek múltával, beszéljünk egy kicsit a 18 éves fiúról, John Tessierről. 1939-ben született Észak-Írországban, Belfastban, Samuel Cherry brit őrmester és Eileen McCullough gyermekeként. Az édesapa a második világháború idején elesett, az édesanya repülőgép-megfigyelőként szolgált a brit légierőnél. Itt ismerkedett meg Ralph Tessierrel, aki az amerikai légierőnél szolgált Angliában. 1944 novemberében összeházasodtak, majd a hétéves Johnnal együtt Amerikába költöztek, az Illinois állambeli Sycamore-ba. Házasságukból hat közös gyermek született. Ralph a nevére vette Johnt is. Így lett John Cherryből John Tessier.

Sycamore-i otthonuk alig egy saroknyira állt Ridulphék házától. Ralph Tessier táblafestőként kereste a kenyerét, többek között rendőrautókra festett rendőri logókat, és a rendőrfőnökkel jóban volt. Johnt tizedikes korában kicsapták az iskolából. A gyilkosság idején nevelőapjával, féltestvéreivel és édesanyjával élt, s a légierőnél képzelte el a jövőjét. Mint említve volt, őt is keresték mint lehetséges gyanúsítottat, de az édesanyja alibit biztosított számára azzal, hogy december 3-án este Rockfordban volt, mert be akart állni a légierőhöz. Évekkel később húgainak vallomása alapján kiderült, hogy ez nem volt igaz.

Saját elbeszélése szerint, John december 2-án és 3-án a sorozáshoz szükséges alkalmassági vizsgálaton vett részt Chicagóban. Ezt követően egész nap a városnézés töltötte ki az idejét. Még azon az estén, 18:45-kor vonattal visszatért Rockfordba. Ezek után felhívta a szüleit Sycamore-ban, értesítve őket, mikor érkezik haza. A hívást követően találkozott a rockfordi toborozóállomás tisztjeivel, hogy leadja a sorozásához szükséges papírokat. Mindezt a rendőrök leellenőrizték, és a tisztek igazolták is, bár az egyikük elmondta, hogy Tessier furán viselkedett és megkérdőjelezi az őszinteségét. Később hazugságvizsgálatnak vetették alá Tessiert, de átment a teszten. Kénytelenek voltak levenni a gyanúsítottak listájáról. Az ügye ebből a szempontból véget ért, másnap el is indult a lacklandi légibázisra, hogy alapkiképzésre jelentkezzen. Kathy Sigmannek soha nem mutattak róla fényképet, hogy azonosíthassa.

Tessier tizenhárom évig szolgált az amerikai légierőnél, és a kapitányi rangig vitte. Miután leszerelt, a washingtoni Seattle-be költözött, ahol 1974-ben elvégezte a King County Rendészeti Akadémiát, és rendőrnek állt az Olympia melletti Lacey nevű kisvárosban. Később csatlakozott a washingtoni Milton rendőrséghez, ahol összetűzésbe került a rendőrfőnökkel, mert az ki akarta rúgni, ugyanis Tessier ellen nagyon sok volt a panasz magatartása, munkája végett.

1982-ben magánál tartott egy 15 éves lányt, Michelle Weinmant, aki elszökött otthonról. A lány azt vallotta, alig került a férfihoz, amikor molesztálni kezdte és orális szexre kényszerítette. Tessiert nemi erőszakkal vádolták. Egy év próbaidőt kapott, de még abban az évben elbocsátották a rendőrségtől.

1994-ben hivatalosan megváltoztatta a nevét John Daniel McCullough-ra, hogy tisztelegjen anyja emléke előtt.

2011-ben Tessier már 72 éves nyugdíjas volt, Seattle északnyugati felében élt, és biztonsági őrként dolgozott.

1997-ben hivatalosan is lezárta a 40 éve nyitott Ridulph-ügyet Patrick Solar sycamore-i rendőrhadnagy. Az egyetlen gyanúsítottjuk a nebraskai születésű William Henry Redmond volt, aki teherautó-sofőrként és karneváli munkásként kereste a kenyerét. 1992-ben elhunyt ugyan, de gyanúba keveredett 1988-ban egy 1951-es gyermekgyilkossági ügyben, ahol egy nyolcéves kislányt öltek meg. Szintén gyanúsított volt egy ohiói tízéves lányka eltűnésében, akit ugyancsak 1951-ben raboltak el. Egyik rabtársa dobta fel Redmondot azzal, hogy bevallotta neki a kis Maria Ridulph meggyilkolását. Minderre, ill. a gyermek megölésére semmiféle bizonyíték nem volt, így maradt a gyanú. Miután azonban ő is meghalt, az ügy kihűlt akta lett, megoldatlan bűncselekmény.

Maria ügyét 2008-ban vették elő újra, mivel John Daniel McCullough egyik húga, Janet Tessier friss vallomást tett. Állítása szerint, mielőtt édesanyjuk 1994-ben meghalt, halálos ágyán elmondta neki az igazat. Azt mondta, hogy azt a kislányt, aki eltűnt, John ölte meg, és Janetnek el kell mondania valakinek. Nővéreitől azt is megtudta, hogy anyjuk hazudott a rendőrségnek, amikor azt állította, hogy John azon az estén otthon tartózkodott.

Akadt a családban olyan is, aki nem tartotta hitelesnek Janet beszámolóját, mert anyjuk morfium hatása alatt állt, s talán nem is tudta, mit beszél. Más részről, Janetről tudható volt, hogy nem kedveli a bátyját a dolgai miatt. John egyszer fegyverrel a kezében azzal fenyegetőzött, hogy megöli Janetet, ráadásul köztudott volt a nővérek között, hogy az egyik húgukat, Jeanne-t is molesztálta kislányként. 1994-re John elhidegült a féltestvéreitől, s mikor anyjuk meghalt, megkérték, hogy inkább ne jöjjön el a temetésre.

Janet azt mesélte, hogy az anyjuk halálát követő tizennégy évben többször próbálta felvenni a kapcsolatot a rendőrséggel és az FBI-al is, hogy vizsgálják felül anyja elbeszélését. Ezzel szemben Patrick Solar hadnagy ezt cáfolta. Bevallotta, hogy soha nem gondolt volna John Tessierre lehetséges elkövetőként, mivel ismerte a családot, ráadásul annak idején John tisztázta magát.

2008-ban aztán Janetnek szerencséje lett. E-mailben kereste meg a rendőrség kihűlt aktákkal foglalkozó egységét, akik alaposan utánanéztek John 1957-es vallomásának, alibijének és hátterének. A nővérek is vallomást tettek. Jeanne elmondta, a bátyjuk kislányként őt is molesztálta, és más kislányokat ugyanúgy.

A rendőrségnek végig kellett gondolnia újra, John miképp rabolhatta el a kislányt úgy, hogy közben ott legyen a sorozáson és telefonálhasson Rockfordból. Az új idővonal szerint megállapították, hogy Mariát legkésőbb 18:20-kor el kellett vinnie. Este 19:00-kor már keresték a kislányt.

Évtizedek után végre arra is sor került, hogy az akkor 60 év körüli Kathynek mutassanak egy korabeli fotót Johnról (jobbra). Felismerte és azonosította még ennyi év elteltével is. „Soha nem hagytam abba Johnny arcának keresését” – vallotta, amivel valószínűleg arra gondolt, hogy a férfi arcvonása mindörökre a retinájába égett.

2011 júliusában bevitték kihallgatásra a Seattle-i Rendőrkapitányságra John McCullough-t. Eleinte együttműködő volt, de amikor rátértek Maria Ridulph ügyére, agresszív lett és elutasító.

Alig egy hónappal később Mariát exhumálták, hátha találnak valami DNS-bizonyítékot, de sajnos nem volt szerencséjük. A törvényszéki antropológus rávilágított, hogy a kislányt háromszor torkon szúrták egy hosszú, éles pengével. Bár ez a módszer mindenképpen halálos, nem lehettek biztosak benne, hogy valóban ez okozta a gyerek halálát, nem pedig más. Fojtással is megölhették, de ez csak feltevés marad, hiszen a lágyszövetek rég elporladtak már. Bár valószínűleg megerőszakolták, ez sem volt bizonyítható ugyanazon okokból, noha alsóneműje a nadrággal együtt hiányzott, amikor megtalálták. Hiába vallott több tanú ellene, szinte minden csak közvetett bizonyíték volt, nem adódott semmi konkrétum. Ennek ellenére 2012. szeptember 14-én a két család nyomására John McCullough-t elítélték Maria Ridulph elrablásáért és meggyilkolásáért.

2016. április 15-én a bíróság hatályon kívül helyezte az eredeti ítéletet, és új tárgyalást rendelt el. McCullough-t, akit továbbra is vádoltak a bűncselekménnyel, aznap szabadlábra helyezték az új tárgyalásig. Egy héttel később a bíró elutasította a férfi elleni vádakat, a gyilkossági vád azonban előítélet nélküli volt, ami azt jelenti, hogy McCullough-t ismét bíróság elé lehet citálni Maria meggyilkolása ügyében, ha az ügyész szeretné. Vajon a ma már 84 esztendős férfi meg fog egyszer bűnhődni?

Írta: Csiribusz

Felhasznált források: foxnews.com; en.wikipedia.org; defrostingcoldcases.com

Képforrás: meemaweats.com; coldcaseusa.blogspot.com; dailymail.co.uk