A tigris – Igaz történet bosszúról és túlélésről
2016. március 04. írta: Csiribusz

A tigris – Igaz történet bosszúról és túlélésről

tigris.jpgJohn Vaillant: A tigris – Igaz történet bosszúról és túlélésről 

A könyv nem kalandregény, nem horror, hanem leírása egy érdekes és igaz történetnek, amely nem is olyan régen esett meg. 

1997 telén Primorjében, az orosz távol-kelet határvidékének kies és hófödte rengetegében, gyilkos tigris garázdálkodott. Egy napon Markov, az orrvadász, nem tért vissza portyázásáról. Társai és a hatóság embere, Trus, gyalogosan indult a megkeresésére.

A nyomkövetők feladata nem olyan egyszerű, mint első hallásra tűnik. Nehéz észrevenni a nyomokat, miközben fegyverüket szorongatva folyamatosan figyelniük kell a vadont a tigrisek miatt, és reszketnek a mínusz negyven fokos hidegben. A tapasztalat azonban meghozta az eredményt, megtalálták Markovot, illetve azt, ami megmaradt belőle, és az nem sok. A szörnyű tragédia, ami még ezen a vidéken is meglehetősen ritka, mindannyijukat sokkolta.

John Vaillant érdekfeszítő módon írja le az emberekben dúló érzelmeket, ősi félelmüket és tiszteletüket a tigris iránt, mely társukat felfalta, és korhű képet mutat a Szovjetunió bukása utáni társadalmi helyzetről, a széthullott rendszerről, a "lélek nélküli" újgazdagok rombolásairól, a sokszor nyomorba taszított ezrekről. Sokan kerestek boldogulást Oroszország távoli vidékein, menekülve a kilencvenes évek társadalmi káoszából, gyakran nyomorból nyomorba, s nem egyszer más megélhetés nem kínálkozott, mint az orvvadászat, az orvhalászat, a prémkereskedelem.

Jurij Trus tapasztalt, sokat látott ember volt, a Tigrisfelügyelet helybeli vezetője. Ezen egység 1994-ben alakult meg, mely elsődlegesen a tigrisek védelmét tűzte ki céljául, de felügyelet alatt tartották az egész területet, büntették az orvvadászatot, hatalmukban állt elkobozni az illegálisan használt fegyvereket, a gyanús prémeket, állati tetemeket. S ha nagy ritkán valami baleset történt, mint például egy tigristámadás, kötelességük volt helyszínelni, kivizsgálni az esetet, és szükségszerűen kilőni az emberevő állatot, persze csak hivatalos engedélyezéssel.

Trus kemény ember volt. Átélte a szovjet hadsereg lélekölő éveit, a munkanélküliséget, a meghurcoltatást, s az erőszakos kommunizmus ellenére hithű keresztény tudott maradni. Trus tisztelte a természetet, a növény- és állatvilágot. Maga is vadászott, de megvetett minden garázdaságot és mészárlást, amit az újgazdag oroszok műveltek. Két érzés viaskodott benne: kötelességtudata a munkájával szemben, és együttérzése azokkal a nyomorultakkal, akiknek egyetlen megélhetését az orvvadászat jelentette, s akiknek gyakran öt-hat gyermeket kellett felnevelniük omladozó kunyhóikban.

tigris1.jpg

Vaillant könyve nemcsak érdekfeszítő, tanulni is lehet belőle. Részletes képet mutat a vadonról, az itt élő őshonos népekről, állatokról, beszél viszonyukról a természethez, hiedelmeikről a tigrishez, és magát a tigrist is ritka részletességgel mutatja be. Tudták például, hogy a tigrisnek kilenc alfaja volt, és ebből már csak hat alfaj él? Tudták, hogy a hivatalos szibériai tigris elnevezés igazából helytelen és a pontos elnevezése az amur tigris? Tudták, hogy a tigris hatalmas mancsával olyan ügyesen tud fogni, hogy például képes elkapni a legyet? Tudták, hogy kiváló emlékezőképessége van, akár az elefántnak?

A tigris nem felejt, és ezt tudták Markov barátai éppúgy, ahogyan Jurij Trus. A nyomokból egyértelműen kiolvasható volt, hogy egy óriási hím tigrisről van szó, egy olyan hatalmas példányról, melyet még egyikük sem látott azelőtt. Ugyanakkor arra is rájöttek, hogy a ragadozó tudatosan nézte ki magának Markovot. Napok óta figyelte, körülötte ólálkodott, és az alkalmas pillanatban lecsapott. Markov tisztában volt azzal, hogy a tigris vadászik rá. Nem érdekelte más ember, más vad, csak konkrétan Markov. Vajon milyen bűne lehetett a tigrissel szemben ennek az orvvadásznak, akit egyébként mindenki szolid, jóravaló embernek ismert?

Trusnak engedély kellett a tigris kilövéséhez, bár határozottan úgy érezték mindannyian, a tigris nem fog többé támadni, csak Markovval volt gondja. De tévednek, és Trus tehetetlen. Hiába a felszólítás, a figyelmeztetés a helyi lakosoknak, nem hallgattak rá, és bekövetkezett az újabb tragédia. Végül az engedély megérkezett, és Trus pár társával együtt útnak indult a téli vadonba, hogy megkeressék és leterítsék a fenevadat…

Írta: Csiribusz

Képforrás: polc.hu; telegraph.co.uk

A bejegyzés trackback címe:

https://kepzeletvagyvalosag.blog.hu/api/trackback/id/tr778443870

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása